A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 2. (Szeged, 1999)

Vetyehát - Járulékos adatok a könyék állatvilágához

Ha a város ügyes-bajos ügyeiben a kamarához fordult ajándékai közül ritkán hiányzott az ajándékba vitt szárazhal és teknősbéka. A következő feljegyzés 1764-ben keletkezett (idézi Kovács 1901): „Most kaptunk nagy nehezen 200 drb. teknősbékát s mivel igen drága, nem is reménylünk már az idén, hogy többet lehessen kapni, Sóss vizánk is felesen vagyon és száraz Tokunk is vagyon kettő kedveskedni kellene, mer' böjtig nem állanak el". A teknősbéka egyértelműen a mocsári teknős (Emys orbicularis), a sós viza talán a sima tok (Acipenser nudiventris) esetleg a sőregtok (Acipenser stellatus). A száraz tok azonosítása még ennél is kevésbé egyértelmű. Legnagyobb valószínűséggel a kecsegéröl (Acipenser ruthenus) van szó, de ugyanilyen eséllyel lehet az előző két faj bármelyike. Az étlapokhoz hasonlóan a szűcsmesterek és tollkereskedők árukínálata is tartalmazhat néhány adatot a letűnt korok szőrmés és tollas állatairól. Sajnos Szeged környékére alig található lokalizálható emlős adat. Ilyen például az 1770-ben megemlített róka (Vulpes vulpes crucigera) és hazai vidra (Lutra 1. lutra) -Kovács 1901-.