A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 2. (Szeged, 1999)

Vetyehát - Fás vegetáció

8.ábra A Tisza hullámtér vegetáció térképe Tápé térségében (Bodrogközy 1971 nyomán) (Salicetum albae-Fragilis konsoc. Salix alba). A ládányi tölgyes feltételezhető alaptársulása a tölgy- kőris-szil ligeterdő (Fraxino pannonicae-Ulmetum). Az erdő használata minden esetre erre utal „... Közösen megengedték, hogy a Ladány (Ladán) birtokhoz tartozó erdőt mindkét fél Makófalván, Szentlőrincen és Kisfaludon lakó népei vagy jobbágyai szabadon használhatják, a többi népnek vagy jobbágynak pedig, akik birtokaikon a mezőkön élnek, megengedték, hogy ha építkezéshez fára van szükségük a mondott három birtok tisztjeitől kérjenek, (közli Blazovich 1985/a). Mivel egyéb fafaj épületfának nem alkalmas, egyértelműen kocsányos tölgyről (Quercus robur) lehetett szó. Az elnevezések szintén beszédesek. A XVI. századra a hazai erdők között kialakult egy bizonyos értékrend. A legértékesebbek a makkos erdők, ezeket a bárdoserdők, az eresztvény erdők, majd a cserjések követték (Hiller 1985).