A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 2. (Szeged, 1999)

Vetyehát - Fás vegetáció

7.ábra A Tisza hullámtér füz-nyár ligeterdeinek növénykomplexei a torkolatvidéken (Bodrogközy 1971 nyomán) ilyen célirányos kutatások. Az eddig publikált régészeti feltárások sem tartalmaznak túl sok (értékelhető) botanikai adatot. Ezen információk hiányában kénytelek vagyunk az Árpád kortól a XVIII. század elejéig terjedő időszak feldolgozásánál a fellelhető oklevelekre és a recens társulások aktualizálható adataira támaszkodni. Ezekből a forrásokból legfőbb valószínűsíthető az erdők kiterjedése természetesen, de konkrétan nem határozható meg. Sokszor az erdők helyének azonosítása sem könnyű feladat. Úgy tűnik ez nem csak a mai kor kutatóinak okoz problémát. Zsigmond király 1435. évi második decretumának kilencedik fejezete szabályozta a határbejárások rendjét (Csőre 1980). A korábban kialakult eljárást azzal egészítette ki, hogy a jelenlevő feleket név szerint fel kellett jegyezni. Nagyobb hangsúlyt kapott a határként szolgáló tereptárgyak kijelölése, ezáltal egyértelműbbé váltak az adott birtok határai és fekvése. Zsigmond törvénye lényegében a korábbi szokásjogot szentesítette úgy, hogy konkrétabbá tette az identifikációt. A XVIII századtól kezdve viszonylag hiteles országleírások és térképek segítik a tájékozódást. Természetesen a jelenkori analógiák itt sem mellőzhetők. A Maros-völgy alsó (hazai) szakaszának fás vegetációjáról először 1247-ben történik említés. A mai Kiszombor melletti Ladány makkoserdejével együtt (Ladán cum tota sylva glandium...) ekkor kerül a Telegdiek őseinek birtokába. 1337-ben 2 olyan birtokmegosztás is történik, mellyel kapcsolatban erdőket is említenek, Makófalvánál az Eresztuen erdőt, Szentlőrincen (Makó része) az Ereztwen erdőt. Győrffy (1987) ezeket szintén tölgyes galériaerdőnek tartja, de az Eresztvény név ebben a környezetben a folyamszabályozások előtt egyértelműen füzest jelent