A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 2. (Szeged, 1999)

Vetyehát - Vetyehát klímája és mikroklímája

CSONGRÁD MEGYE TERMÉSZETES ÉSTERMÉSZETKÖZELI... Vetyehát klímája és mikroklímája Szabályozás előtti klimatikus adatok megjelenítése az 1700-as évek végén készült térképeken Az egész Kárpát-medencére kiható, hosszan tartó éghajlatváltozásokat Győrffy és Zólyomi (1994) összegezte. Jelen felvetés a teljesség igénye nélkül, a felhasznált térképek és leírások alapján próbál néhány XVIII. századi, helyi adatot értelmezni. A száraz és nedves időszakok a Dél-Alföldön rendszeresen (bár koránt sem szabályosan) váltogatják egymást (Péczely 1965). Jó megközelítéssel mindez az 1700-as évekről is elmondható. Különböző térképek összevetésénél esetenként tapasztalható, hogy a néhány év eltéréssel készült munkák egészen más képet mutatnak az adott területről. Nézzünk erre konkrét példákat. Az I. katonai felmérés idején, megyénk kiskunsági részeinek bejárásakor (1783-ban) meglehetősen nagy volt a szárazság. A felvételezéseket végző tisztek Szeged-Alsótanyán a sömlyékesek ábráira sok helyen rávezették, hogy „különben nagyon vizes, különben nagyon vizes az időjárás száraz". A megjegyzésekből elvileg akár aszályos ciklusra is lehetne következtetni, de a dolog nem ennyire egyszerű. Az ilyen beírások kizárólag a felvételezés időpontjaira vonatkoznak. Biztos támpontot csak a szakirányú leírások jelentenek. Ezek száma meglehetősen csekély. Ritka kivételnek tekinthető Witsch Rudolf mérnök munkája, aki 1807-ben hosszantartó aszályról tudósított. Kecskemét határában 1784-ben összesen 20.000 kh homoksiványt regisztrált. Az 1792-től 1799-ig tartó talajvízapályos évek a Duna-Tisza közi homokháton a futóhomokkal borított területek nagyságát tetemesen megnövelték. Egyedül Kecskemét határában 60.000 kh-ra, Pest-PilisSolt vármegyében pedig 300.000 kh-ra terjedt ki a homoksivatag (Witsch 1807) Idézi Magyar 1961Gyakran egyazon évben megjelent munkák lapjait vizsgálva meglehetősen eltérő kép tárul elénk. Direkt utalások híján célszerű olyan viszonyítási pontokat keresni, amelyek érzékenyebben jelzik az egyes klimatikus tényezők hatását. Nézzünk az elmondottakra konkrét példákat. A szegedi Fehér-tó vízszintje jó viszonyítási alap, hiszen valamennyi Szeged környékét ábrázoló fontosabb térkép feltünteti. A Balla-féle térképen (1778) csak a tómedence legmélyebb (80 méter tszf. magasság alatti) részeit borítja víztükör. Az ábrázolt vízállás csapadékszegény évre utal, bár figyelembe kellene még venni a talajvíz évi és periodikus ingadozását. Az eddig leírtak alapján száraznak tekinthető 1778-as esztendőben a Tisza-Maros folyók torkolatvidékén Vertics magasabb vízállást rögzített. Nem csak