A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 2. (Szeged, 1999)

Vetyehát - A téma néhány speciális helytörténeti vonatkozása

1743-ban ismét új madár került a tápai pecsétre. Ez annyira elrajzolt, hogy meghatározására nem vállalkozhatunk. Amennyiben a pecséten szereplő madarak lennének a „gencsmadarak" úgy az első kettőre később ragadt rá az elnevezés. Eredetileg valószínűleg csak a harmadikra vonatkozott. Ifj. Lele József (1993) szerint a gencs kifejezés kezdettől fogva pejoratívnak számított és gyakran gúnyolták vele a tápaiakat. Mi lehetett ennek az oka? Valahogy a kép nem áll össze, sem a dankasirály, sem a darumadár nem alkalmas gúnyolódásra. Az 1743 után használt pecsét madara már igen. Ha egy „hivatalos szimbólumot" elrajzolnak, azt a nép humora hamar elnevezi. Különösen akkor találékonyak az emberek, ha ez a szimbólum valami számukra negatív eszmerendszerhez kapcsolódik. Gondoljunk például a Stefánia-sétányon (Várkert) álldogáló libás asszonyra, aki elvileg a kétfejű sast tapodta. Az alkotón kívül erről nagyon kevesen tudtak, annak ellenére, hogy a libás asszony fontos tájékozódási pontnak számított. A gúnyolódás gyökerei valószínűleg a Tápé község és Szeged városa közötti birtokperekben keresendők. Nem föltétlen, az 1800-as évek elején lezajlott nagy perekre gondolunk, bár ez a legvalószínűbb. Néhány évtizeddel korábban sem volt felhőtlen Szeged és Tápé viszonya. Az 1700-as évek végén, és az 1800as évek elején városunk részben német anyanyelvű polgársága a tápaiak madarát kislibának (das Gänschen,-s,-) látta, a tápaiakat pedig (ennek megfelelően) gencseknek. A das Gänschen átvitt értelemben butuskát jelent, hasonlóan a mi buta liba, vagy nagyon liba kifejezéseinkhez. Magyar nyelvi környezetben az eredeti jelentés hamar elveszett. Nem zárható ki a helybeliektől kiinduló szándékos torzítás lehetősége - a liba gémesítése-, melyről a későbbiekben még szó esik. Az sem a véletlen müve, hogy a tápaiak a perek tárgyát képző Tápai-rét posványainak bűzös vizének nevével (gójé) illették a városiakat (Inczeffí 1960, 1971, Lele 1993). A kérdés eldöntéséhez fontos adalék lehet a Maroslele és Földeák közötti Gencshát elnevezésének vizsgálata. Az I. katonai felmérés vonatkozó térképszelvényén (Coll. XIX. Sect. 29.) Földeáktól délnyugatra egy kiemelkedő löszháton (a mai Gencsháton) a térkép készítői kertészek szállásait (Genes Gaertlers) tüntetik fel. Az ettől északnyugatra elterülő, a Ludos Szikjáig tartó, mély fekvésű mocsárrét neve Ludas Ret. A Ludas Réttől keletre található a Genes Szék. Vertics József 1778. évi térképén vízállásos részként szerepel a Genes Síkja. Kataszteres összesítőjében viszont már a Gencs kifejezés szerepel. Szó esik a Gencs rétről, mely mocsaras, gyékényes terület, a Gencshátról, ahol főleg szántóföldi művelés folyik és a Gencs síkjáról, ami a Genes Síkjának felel meg. Valószínűnek tűnik, hogy a Genes családnév idővel Genccsé változott. Az ok kérdéses, bár valószínűleg a környék vadludas rétjei örökítették át nevüket. (Mellesleg a