A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 2. (Szeged, 1999)

Vetyehát - A Maros-völgyében folytatott rovartani felmérések során alkalmazott módszerek (különös tekintettel a Cerambycida faunára)

Rudner József és Varga András. A folyó bal partjáról a szerző legrégebbi adatai 1963-ra datálhatok. Altalánosságban elmondható, hogy a monitoring vizsgálatokhoz használt módszerek mindössze egy igen behatárolt körben alkalmazhatók. Összehasonlító analízishez csak azon Cerambycida fajok fénycsapdázhatók reprodukálhatóan, amelyek szignifikánsan repülnek fényre. Nem túlzottan sok ilyen cincért ismerünk, bár számuk emelkedhet. Annak ellenére, hogy mind a növényvédelmi, mind az erdészeti szakszolgálatok országos fénycsapda hálózatot üzemeltetnek, a Cerambycidak fényre adott reakciói még mindig nincsenek kellő mértékben tisztázva. Talaj csapdával (ami szintén standardizálható) legfőbb a röpképtelen Dorcadionok gyűjthetők. Az alkalmazott ölő - és konzerválószer esetleges nemkívánatos hatásai miatt azonban érdemesebb ezeket a fajokat is inkább kvadrátozással vizsgálni. A virágot nem látogató caulofág fajok, többnyire tápnövényeik szisztematikus fühálózásával gyűjthetők. Mivel szeles, hűvösebb időben néhány faj egyedei erősen „kapaszkodnak" a növényzetbe célszerű azt a hálózás előtt alaposabban szemügyre venni. Máskor a tápnövény eleve nehezen hálózható (mint a mácsonyák, vagy a bogáncsok) ezért előnyösebb az egyelést választani. A viráglátogató fajoknál a kinevelődéshez és az érési táplálkozáshoz szükséges növények sok esetben eltérőek lehetnek. Az utóbbiak spektruma rendszerint jóval szélesebb és kevésbé állandó. Mind a tápnövény, mind a virágspektrum fontos jellemzője az adott területen élő populációnak. A tápnövények pontosítása kinevelésekkel történhet. A Phytoeciák tápnövényeinek kiásásakor nagyon vigyáztunk arra, hogy a kiemelés megfelelő nagyságú földlabdával történjen. Az Agapanthia fajoknál és az Oberea euphorbiae esetében ez kevésbé tűnik lényeges szempontnak, mert ezek rendszerint a szár alsó részében, vagy a gyökérnyakban bábuinak. Az imágóként nektár- és pollenfogyasztó xylofág fajoknál elengedhetetlen a virágokról történő szelektív egyelés és fűhálózás. Több species (pl. a Grammopterák), a virágzó fákat és cserjéket részesíti előnyben, ezért a kopogtatás sem mellőzhető. A kopogtató ernyőben virágot nem látogató cincérek is (Rhopalopus, Mesosa, Saperda, Liopüs, Pogonochaerus, Exocentrus, Oberea, Tetrops...) szép számmal találhatók. Amennyiben sikerül az erdőkben ölfa rakásokat találni érdemes először minden oldalát megvizsgálni. Más fajok tartózkodnak a fénynek kitett és az árnyékos részeken. Miután ez megtörtént óvatosan, hogy a rönkök alsó oldalán lapuló cincérek le ne dobják magukat, célszerű a felső sorokat átrakni. Az egyes farakások cincérfaunája a napszakok szerint is változik. Más fajok aktívak a délelőtti és a kora-délutáni órákban , mint alkonyatkor, vagy naplemente után.