A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 2. (Szeged, 1999)

Vetyehát - Vetyehát emlős /Mammalia/ faunája

föl egy kóborló példányra. Még ugyanebben az évben a Sövényháza (Ópusztaszer) melletti Hantházi-erdőben tűnt fel több ordas (SzN 1888 02.15.). 1891 februárjában Makón a püspöki uradalom erdejében (ami határos Vetyeháttal) rendeztek haj tó vadászatot farkasok ellen (SzN 1891 02.20.). Bár konkrét eredménnyel nem jártak, az állatokat sikerült elűzni. Ezek először Szeged határába húzódtak (SzN 1891 02.23.), majd továbbmentek a Fehér-tó környékére, ahol szintén elég nagy riadalmat okoztak (SzN 1891 03.03.). 1891 januárjában a kemény hidegben Palicson a farkasok bementek a házak közé (SzN 1891 01. 24.). Február elején Szeged Alsótanyán tűntek fel (SzN 1891 02.01.). Ugyancsak 1991 márciusában a horgosi határban is láttak 3 farkast. Az emberek annyira féltek tőlük, hogy vasvilla nélkül nem mertek kimenni a határba (SzN 1891 03.03.). Nádi farkasok kártételéről tudósit Tömörkény István (1901-1904) is, bár kérdéses, hogy mennyi az adatokat közlő pásztorok elbeszéléseiben a valóság. „Lakta a nádas ingoványt másik rabló is, a réti farkas, amely onnan járt ki a legelőkre fosztogatni. Ménessel, gulyával nemigen mert kikezdeni, bár a lófélét már a szaga is szétzavarta. Hanem a birkát hordta. Bottal hadakozott ellene a juhászlegény, a juhászbot acélkampója még élesre volt akkor fenve, és nagy komondorkutyákat tartottak a juhászok, amiknek a nyakára szöges vasörveket verettek, éppen hogy a nyakukat el ne bírja kapni a réti farkas." Érdemes megnézni a farkasokkal foglalkozó közlemények időpontjait. 1882-ig az adatok a vegetációs periódusból származnak, ami állandó jelenlétre utal. Az 1888 utáni hírek kivétel nélkül a téli időszakra esnek. Az előfordulások dátumai alapján megkockáztatható, hogy Csongrád megyében a farkas váltóvaddá válása nagy valószínűséggel 1882 és 1888 között következett be. Figyelembe véve e faj rendkívüli óvatosságát, szórványos jelenléte és szaporodása a Kőrös-ér menti mocsarakban ezt követően sem zárható ki teljes bizonyossággal. A Fauna Regni Hungáriáé adatai szerint 1909-ben 26 megyénkben éltek farkasok (Paszlavszky (1918), melyeket az egész Magyarországon közönségesnek tartottak (In toto Regno communis). Mint az a Csongrád megyei adatokból már kiderült, a megállapítás nem vonatkozik az Alföld centrális részeire. Századunk első két évtizedében a Kárpát-medencében látványosan beszűkült a farkasok élettere. Néhány év leforgása alatt óriási területekről tűntek el a hajdan rettegett falkák. A megváltozott határokon belül az 1920-as évektől kezdve a farkas mindenütt váltóvaddá vált (Oroszi 1996). A környező országokból (változó gyakorisággal) kerültek át hozzánk kóborló példányok, de ezek a legutóbbi időkig nem tudtak megtelepedni. Faragó (1989) és Szederjei (1961) a Duna-Tisza közéről és a Tiszántúlról egyaránt közöl hitelesnek tekinthető XX. századi adatokat.