A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 1. (Szeged, 1999)

Gaskó Béla: Dr. Csongor Győző (1915-1997)

Gergelyiugornya /Szamos/, Eszeny, Tuzsér, Dombrád, Vencsellő, Tiszadada, Tiszadob, Polgár, Tiszacsege, Szolnok, Tiszavárnyok, Besenyszög, Vezseny, Tiszaföldvár, Cibakháza, Okécske, Tiszsakürt, Tiszaug, Szolnok és Szeged között (?). Vízipoloska felmérései során Szeged és Szolnok között 23 élőhelyet (biotópot) vizsgált át tüzetesebben. Ez önmagában is a teljesség igényét felvállaló munkára utal. Eredményeit 1962-ben összegezte (Csongor 1962). A Tisza-menti vízi Hemiptera (Heteroptera, Hydrocorisae) adatok szervesen egészítik ki korábbi, Csongrád megyei kutatásait (Csongor 1956/b). Dokumentatív anyagát később egyesítette Czógler Kálmán gyűjteményével. Az együttes példányszám 1999 02. 01-én 8870. A leltározásnál már említett apróbb-nagyobb nehézségek ellenére, az 1950-es évek a hazai természettudományos muzeológia sikeres évtizedének számít. Újjászervezték a szakfelügyeleti rendszert, szabványosították és kötelezővé tették a tárgyak leltározását, hathatósan támogatták a vidéki múzeumokban létesített álladó kiállításokat, nívós szakmai továbbképzéseket rendeztek. Erőteljesen ösztönözték a megyei központokban és a megyei jogú városokban a természettudományos szakemberek alkalmazását. A tervek kidolgozásában és az országos természettudományos múzeumi hálózat kiépítésében elévülhetetlen érdemeket szerzett Kovács István Endre, aki 1952 és 1954 között a Múzeumok és Műemlékek Országos Központjában, 1954-től 1968-ig a Művelődésügyi Minisztériumban tevékenykedett. Kovács működőképes egységek kialakítására törekedett. Ehhez Csongrád megyében a meglévő botanikuson (Csongor Győző) felül, zoológusra és preparátorra is szükség volt. „Rábeszélése" sikerrel járt, hiszen rövidesen 2 új természettudományos munkatárssal gyarapodott intézményünk. 1957-ben az állattár gondozását dr. Marián Miklós herpetológus veszi át, a következő évben preparátort is kapott a múzeum Készei Péter személyében. 1958-ban Csongor Győző és Marián Miklós elkészítette a „Tisza élővilága" c. kiállítás forgatókönyvét. A megvalósítás nem ment máról holnapra, a megnyitóra 1962 07. 29.-ig kellett várniuk. A Fehértó élete c. kiállítás résztémáit felvállaló „tudományos testület" ismételt létrehozása nem sikerült. A tervezetet elbíráló, szegedi szakemberekből álló grémiumban akadtak ugyan elismert kutatók, de közülük egyedül dr. Beretzk Péternek lehetett fogalma arról, milyen is egy természettudományi kiállítás (belülről, munka közben). Ez önmagában nem lett volna túlzottan nagy baj, hiszen a Múzeumok Központi Gazdasági Igazgatóságának kiállítás-rendezői értették a dolgukat. A legfőbb gondot az jelentette, hogy a helyi kutatókból álló testület érdekérvényesítő képessége sem bizonyult számottevőnek. A Móra Ferenc Múzeum szakemberei meglehetősen magukra hagyva tevékenykedtek. Ráadásul ahonnan segítséget vártak, elég gyakran értetlenkedést kaptak. Különösen a Természettudományi Múzeum Állattárának és Növénytárá-