A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 1. (Szeged, 1999)

Gaskó Béla: Dr. Csongor Győző (1915-1997)

tikus tagolása: általános érdekű cikkek és dolgozatok, növényvilág, állatvilág. Munkáját „néhai szeretett Mesterének" Czógler Kálmánnak ajánlotta. Mindeközben (természetesen) lankadatlan hévvel vizsgálta tovább az Alföld növényvilágát. 1957-ben „Természetvédelmi feladataink Szeged környékén „ címmel sorozatot indított, melynek első írása a Zsombói láperdő flóráját dolgozta fel (Csongor 1957). A terület vegetációjára 10 évvel korábban Zólyomi Bálint (1947) hívta fel a botanikusok figyelmét, de a részletes felméréssel adós maradt. A hiányt Csongor Győző (1957) pótolta. Az általa közölt vegetáció térkép és fajlista a mainál lényegesen érintetlenebb, „ősibb" állapotokat tükröz. A divatos kifejezéssel „természetátalakításnak" nevezett élőhely pusztítás azonban itt sem váratott sokat magára. Csongor Győzőnek nem kevés álmatlan éjszakát okozott a fák a cserjék és a virágok megmentéséért vívott küzdelem. Ahogy Beretzk Péter neve örökre összeforrt a Fehér-tóéval, ugyanúgy kapcsolható az ő személye a Zsombói láperdőhöz. Erőfeszítései végül részleges sikerhez vezettek. A lápvidék centrális részét (pufferzóna kijelölése nélkül) helyi jelentőségű természetvédelmi területté nyilvánították. Elvileg a legértékesebb, őshonosnak tekinthető társulások megmenekültek a mindent parcellázni és felszántani kívánók pusztításaitól. Sajnos sem a lecsapolást, sem a környék beépítését nem sikerült megakadályozni. Mivel a védelem nem országos jelentőségű, az erdészeti üzemtervek készítői szintén szabad kezet kaptak. A természetvédelmet hatodrendű ügyként kezelő Csongrád megyében az adott időben ennél többet nem lehetett elérni. Kezdeményezője és 1956-ban egyik elindítója a Tisza-völgy komplex, ökológiai szemléletű kutatásának. Lelkes résztvevője volt a tanyahajós kirándulásoknak. 1956-.

ban az első Tiszakutató expedíción a kérészeket és a vízi poloskákat tanulmányozta (Beretzk-Csongor-Horváth-Kárpáti-KolosvárySzabados-Székely 1957), a másodikon 1957-ben már csak az utóbbiakat (BeretzkCsongor-Horváth-Kárpáti-Kolosváry-Marián-Szabados-Sz.M.Ferenc-VásárhelyiZicsi 1958). Ahol megfordult, mindent gondosan lefotózott. Kiváló minőségű, dokumentum értékű felvételei közül több, mint 200 darab dia intézményünk fotógyűjteményét gazdagítja. A Tiszakutató Bizottság 1958 és 1960 közötti munkaterve (Kolos váry Uherkovich 1958) szerint 2 nagyobb, egymástól távol álló témakört vállalt fel. Botanikusként az árterek magasabb rendű növényzetének taxonómiai feldolgozását végezte, zoológusként (elsősorban) a folyó Szolnoktól délre eső szakaszának vízipoloska faunáját tanulmányozta. Az 1956-tól 1962-ig terjedő időszakban tanyahajóval, ladikkal és motorcsónakkal végzett kirándulásai során keresztül-kasul bejárta a folyó szinte teljes hazai szakaszát. Herbáriumi cédulái az alábbi helységneveket őrizték meg (Csongor 1985): Tiszabecs, Szatmárcseke, Kömörő, Penyige, Fehérgyarmat, Matolcs, Panyola, Vásárosnamény,