A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 1. (Szeged, 1999)

Gaskó Béla: Emlékezés Vellay Imrére (1850-1898) különös tekintettel a szegedi városi múzeumot érintő adatokra

Az ügy kezelésének komolysága azon is lemérhető, hogy az európai hírű rovarász nevét a helyi lapok makacs következetességgel Jablonszkynak írták ( SzN 1898 01 25., SzN 1898 08.16, SzN. 1898 08. 23...) A Jablonszkynak titulált Jablonowski kultúremberként viselkedett. Átadta Vellay kézírásos katalógusát Abafi Aigner Lajosnak, aki ebben az időben a Rovartani Lapok egyik szerkesztője. Abafi szokásos lelkiismeretességével a kéziratos rovarkatalógus fejezeteit cikkekké formálta át. A sorozat bevezető részét magyarázattal indítja, majd átvesz bizonyos általánosítható részeket a Vánky-Vellay-féle (1894) faunaműből. Ennek köszönhető az a furcsa helyzet, hogy Vellay Imre halála utáni évben publikált legtöbbet. A Rovartani Lapok 1899-es kötete Vellay különszámnak tekinthető. Nem kevesebb, mint 5 cikke jelent meg egyszerre ,,Adatok Szeged faunájához I-V." címmel (Vellay 1899/a, 1899/b, 1899/c, 1899/d, 1899/e). Sajnos a rovarkatalógusban -a bogarakkal ellentétben-, a többi rendszertani csoportba tartozó fajok után nincsenek lelőhely adatok, csak évszámok. A Szeged helységnév alatt minden bizonnyal azt a területet kell érteni, amelyet az „Adatok Szeged vidékének állatvilágához,, (Vánky-Vellay 1894) című írás ismertetésénél behatároltunk (Gaskó 1979). Nézzük meg kissé részletesebben az utolsó müvek faunajegyzékét. Az egyenesszárnyúak (Orthoptera) a recésszárnyúak (Neuroptera) több rendet foglal magában, melyek a mai rendszertani felosztás szerint haladva az alábbiak: kérészek (Ephemeroptera), szitakötők (Odonata), csótányok (Blattodea). fogólábúak (Mantodea), egyenesszárnyúak (Orthoptera), álkérészek (Plecoptera), bőrszámyúak (Dermaptera), skorpiófátyolkák (Mecoptera), tegzesek (Tnchoptera) recésszárnyú-formájúak rendsorozata (Neuropteroidea). További rendek a faj számokkal: szipókások (Hemiptera). ami esetünkben poloskákat (Heteroptera) jelenti fajszámuk 209, lepkék (Lepidoptera) fajszám 96, kétszárnyúak (Diptera) faj szám 88, hártyásszárnyúak (Hymenoptera) faj szám 228. Mint az a számadatokból kiderül a poloskák felmérése leginkább teljességre törekvő. Vellay ezzel hagyományt teremtett. Múzeumi évei alatt Czógler Kálmán (1913-1936. 1937) és Csongor Győző (1956, 1962) szintén magas színvonalon foglalkozott a vízi poloskákkal. Vellay emléke Halász Árpádra is inspirálóan hatott. Saját bevallása szerint Halász (1902) azért látott neki bogarászni, hogy nagyobb gyűjteményt hozzon össze, mint a néhai szegedi entomológus. Abafi nemes gesztusai a fehérgyűrűs csüngőlepke (Zygaena carniolica) új változatát 1898-ban varietas Vellayi-nak írta le (Abafi Aigner 1899). Az elnevezést indoklása szerint: " Ezt a ritka változatot Budapesten 1897 augusztus hó 3-án (a valóságban 1898 augusztus 6.-án) elhunyt rovarászunk Vellay Imre fogta, a kinek emlékére azt varietas (aberatio) Vellayi név alatt kívánom az irodalomba bevezetni. "