A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 1. (Szeged, 1999)

Gaskó Béla: Emlékezés Vellay Imrére (1850-1898) különös tekintettel a szegedi városi múzeumot érintő adatokra

csakhogy meneküljek az éhhaláltól, kénytelen voltam az akkor épült alföldi vasút építési vállalatához napszámosnak szegődni. Most kubikoltam reggeli 5 órától esti 7 óráig, hogy táplálékot és egy kis utazásra való költséget kereshessek" (Vellay ekkor még nem töltötte be a 17. életévét...) Keresetével hazautazik szülővárosába, Nagybecskerekre. 1867 és 1872 között Torontál megyében és Kiskunhalason házitanítóskodik. 1872-ben bevonult katonának. 1874 és 1875 között a Ludovika Akadémián elvégzi a tiszti tanfolyamot. Ezt követően 1875 október 23.-án honvédhadnaggyá nevezték ki. Szolgálati helye Szeged lett, ahol zászlóalj segédtisztként az irodán tevékenykedett. Az alantasnak tartott „írnoki" munkáért még a legendásan alacsony csapattiszti fizetéseknél is kevesebbet adtak. Nem csoda hát, hogy Vellay hamar pénzzavarba került. Állítólag egyszer tiszttársai csavarták ki kezéből pisztolyát, mellyel végső elkeseredésében saját életét akarta kioltani. Hiába kérvényezte többször , hogy vezényeljék át (jobban jövedelmező) csapattiszti beosztásba, ez nem történt meg. Beleunva az örökös nyomorgásba 1877 február 24-én önként lemond rangjáról. Lemondását a honvédelmi miniszter elfogadta és az év március 8-án felmentette a katonai szolgálat alól (Jablonowski 1898/a). Nem sokkal később, 1877 április 21-én, gróf Maldeghem Artúr ny. huszárkapitány egykori felettesei („Görgey ezredes, Mesterovits és mások") véleményének kikérése után felfogadja az „obsitost" fia mellé nevelőnek. A mindkét fél számára hasznos tanulóév 1878 novemberében ért véget, amikor a tanítvány felvételt nyert a bécsi Theresianumba. A különböző birtokokon tanítással eltöltött idő legfőbb hozadékaként sikerült elsajátítania a korszerű gazdálkodás alapelemeit. Feltehetően az itt szerzett tapasztalatok magyarázzák, hogy érdeklődése később a mezőgazdaság rovarkártevői felé fordult. Ezután Szegedre költözik, ahol Balogh János közjegyzőnél előbb házitanító és díjnok lesz, majd fogalmazóként dolgozik. Kenyérkereső munkája mellett (Herman Ottóhoz hasonlóan) mindvégig igyekezett autodidakta módon tovább képezni magát. Megkísérli az egyetemi követelmények szerint elsajátítani a zoológiát, a növénytant és a földrajzt. Mikor úgy érzi, kellően felkészült, az egyetem látogatása nélkül kívánja letenni a vizsgákat, ami természetesen lehetetlen. Balogh halála után 1884-ben új főnököt kap a kiváló ornitológus és vadász Abafi (Okruczky) Aurél személyében. Abafi „Szeged és környéke a sport terén" címmel 1864-ben a Vadász és Versenylap hasábjain elsőként foglalta össze tudományos igényességgel a környék vadászatilag fontos madarait. Megfigyelései alapvető forrásmunkának számítanak (Okruczky 1864/a, 1864/b, 1864/c, 1864/d, 1864/e, 1864/f, 1864/g) A hasonló „hobbijú" irodatiszt és közjegyző egymásra talál. Bár Vellay már katonáskodása alatt is (a nagyárvíz előtt) gyűjtött a város környékén bogarakat, ettől az időtől kezdve szabadabban élhet kedvenc szenvedélyének. A „közjegyzősegéd", hogy egy számára igen fontos szakkönyvet el tudjon olvasni,