A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 1. (Szeged, 1999)

Kőhegyi Mihály – Rékási József: Adatok Észak-Bácska madarainak vonulásához, különös tekintettel a fehér gólya (Ciconia ciconia) ökológiai vizsgálatára

fészkelési, ott mesterséges fészektartó-aljzatot állítanak fel (Csatalja Gépállomás, Nagybaracska). Országos viszonylatban sem jelentős a templomtoronyra épített fészkek száma. Fogyóban van a fákra épített fészek is. 1992-ben már csak Bácsszentgyörgyön volt egy kb. 8 m magas akácfán. Különösen az utolsó tizenöt évben szoktak rá a gólyák a kisfeszültségű hálózat oszlopain való fészkelésre. Hely hiányában a körülményekhez gyorsan alkalmazkodnak a gólyák, amint az az adatokból kitűnik, hétről harminckettőre emelkedett ezen fészkek száma. Egy németországi áramszolgáltató vállalat vizsgálatai szerint a gólyák azért mellőzik a kéményeket, mert az emberek a műanyaghulladékokat is elégetik, és különösen a PVC-ből származó gázok űzik el őket onnan. Ugyancsak külföldi tapasztalat, hogy a mésszel befröcskölt fészektartót gyorsan elfoglalják a gólyák. A kb. 1,2 m átmérőjű mesterséges fészektartót be kell vonni szőlővenyigével, s azt kell mésszel befröcskölni. Ezzel a gólya fészekrakási ösztönét serkenthetjük, mivel a fészekkezdeménynek vélt vesszöfonatra inkább hord további fészekanyagot, mint egy csupasz vasszerkezetre. Gólyapárok, fiókák adatai A tizenhat év alatt a vizsgált 28 észak-bácskai helységben 43 lakott fészek volt a legkevesebb, s 61 a legtöbb (5. táblázat). A 6. táblázatból látható, hogy a kirepült fiókák (=JZG), vagyis a szaporulat az utóbbi években volt a legjobb: 1976 129; 1977 - 136; 1980 - 126; 1981 - 139; 1989 - 136; 1992 - 149. Az idei, 1992-es száraz tavasz kedvezett a költésnek. Ugyanebben a táblázatban megadtuk a fiókák átlagszámát (=JZA), mely a következő években volt a legkedvezőbb: 1973 - 2,47; 1976 - 2,68; 1981 - 2,72; 1984 - 2,45; 1987 - 2,85; 1989 - 3,19; 1990 - 2,47; 1992 2,66. Gólyapusztulás Öreg gólya áramütés okozta pusztulásáról 1974-ben Nagybaracskáról és Csataljáról, 1990-ben pedig Bácsalmásról van adatunk. Sokkal nagyobb mérvű volt a fiókák pusztulása: 1973-ban 4; 1974-ben 21; 1975-ben 21; 1976-ban 13; 1977-ben 3; 1978-ban 22; 1979-ben 3; 1980-ban 14; 1981-ben 11; 1984-ben 4; 1989-ben 2: 1990-ben 3; 1991-ben 2. Az okok között leggyakoribb a fészekből való kidobás, megfázás, s természetesen nagyon gyakori jelenség a villanyvezetéknek való repülés követeztében a fiókák pusztulása, különösen augusztusban. 1975-ben Bácsalmáson az egyik fióka nekiszállt a villanydrótnak s megsérült. Erre az egyik öreg gólya vele maradt addig, amíg fel nem gyógyult, s október elején útnak indultak Afrikába. A hideg, szél viharos, jégesös időben a fiókák gyakran átfáznak, s a leggyengébb beteg fókákat az öreg gólyák dobják ki még élve a fészekből. 1978-ban volt a legtöbb fiókaelhullás, amely a hűvös, csapadékos időjárással, valamint parazitológiai