A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 1. (Szeged, 1999)

Kováts Lajos: Az Érmellék madarai, különös tekintettel az Ér mocsarai lecsapolásának ökológiai következményeire

Összegzés A szerző saját vizsgálatai, továbbá irodalmi adatok alapján komplex áttekintést nyújt az Érmellék madárvilágáról és az utolsók között, 1968-ban lecsapolt mocsárvidék kultúrtörténeti értékeiről. Az utolsó eljegesedés végén a Tisza és a Szamos folyók által kialakított, átlagosan 8-10 km széles, hosszan elnyúló völgyrendszer az Alföld keleti felén egykor a legfontosabb ökológiai folyosónak számított, amely összekötötte a Felső-Tisza vidéket a Berettyó völgyével. Sajnos növény- és állatvilágáról a mai napig sem készült teljesség igényével fellépő összegzés. Jelen tanulmány, mely a madárfauna alakulását tárgyalja az 1904 és 1977 közötti periódusban, ezt a hiányt igyekszik pótolni. Az Ermelleken a vizsgált időszakban, illetve irodalmi adatok alapján a múlt század közepétől a fajok eltűnésének minden fokozatával találkozhatunk. A hirtelen és gyökeres változást előidéző mocsárlecsapolás felerősítette ezt a tendenciát. Napjainkban a madárpopulációk pusztulása, a kóborló madarak faj- és egyedszámának csökkenése az anthropogén hatás egyenes következménye. A fauna elszegényedéséhez az is hozzájárul, hogy a mocsarak, a mocsárerdők mellett eltűntek a fasorok és felszámolták a régi vegyes típusú szőlő-gyümölcs kultúrát. A felmérések idején folytatott nagyüzemei gazdálkodás nem kedvezett a természeti értékek megóvásának. A terület kivételes madártani jelentőségét bizonyítja az itt megfigyelt 207 faj és alfaj. Az előfordulások ismertetésén túl az értékelés kiterjed az egyes fajok állatföldrajzi besorolására, táplálkozási alaptípusára, továbbá fenológiai típusukra. Megismerhetjük a vidék jellegzetes élőhelyeinek látogatottságát és képet kapunk a madárpopulációk túlélését vizsgáló állapotfelméréséről. Sajnos a számok magukért beszélnek. A végbement változások következtében eltűnt az eredeti fauna 7,6 %-a, végveszélyben lévőnek tekinthető 21,2 %, csökkenő egyedszámú 58,3 %. Mindössze a fajok 12,9%a minősíthető ellenállónak. Ezek többnyire nagy ökológiai valenciájú speciesek, melyek a legtöbb félkultúr- és kultúr biotópban fellelhetők.