A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 1. (Szeged, 1999)

Kováts Lajos: Az Érmellék madarai, különös tekintettel az Ér mocsarai lecsapolásának ökológiai következményeire

Fenológiai típus

: A fenotípus ökológiai értelmű vizsgálata az alábbi eredményt mutatja: - A fajok 61,4 %-a a vizsgált területen „otthonos", azaz 43,5 % költő faj /nyári vendég/, 17,9 % pedig állandó. A „nem otthonos" fajok közé sorolhatók az átvonulok - 28,9 % -, a téli vendégek - 7,2 % -, illetve az inváziós fajok - 1,5 % - . - A fajok feno-dmamikai helyzetéből következik azok populációinak az adott életközösségben való tartózkodásának időtartama, illetve cönológiai jelentősége. - A költő /nyári vendég/ fajok magas számaránya /43,5 %/ a mocsaras területek fészkelési lehetőségeinek változatosságát, illetve nagy populációjú fajok eltartóképességét bizonyítja. Hangsúlyoznom kell az átvonuló fajok ugyancsak magas százalékos arányát /28,9 %/, mely számszerűen is bizonyítja az Érmellékimocsarak jelentőségét ÉK, É illetve ÉNY irányából D, DK és DNY irányába vonuló fajok számára. Itt kell szólnom arról a mocsárláncról is, mely É-ÉK irányból D-DNY irányba, éppen a román-magyar államhatár mentén húzódott /Ecsedi-láp, Érvölgyi-mocsárvidék, Nagyszántói-mocsár, Kissárrét, Szeged környéki tavak/, s évszázadok alatt kedvező pihenő és táplálkozási helyet biztosított az átvonuló madártömegek számára. 51 .ábra Az Érmellék madarainak /207 faj, ill. alfaj/ megoszlása fenológiai típus szerint Magyarázat: A=állandó, K=költő, AV=átvonuló, kóborló, TV=téli vendég, INV=inváziós