A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 1. (Szeged, 1999)

Gaskó Béla: Dr. Csongor Győző (1915-1997)

rapított. Néhány találó adomát mindig szívesen beleszőtt mondanivalójába, sőt ilyen történetek esetenként tudományos munkáiban is helyet kaptak. Nézzünk az utóbbira egy példát a Mórahalom monográfiából (Csongor 1992): „Kiszállásaim alkalmával mindig gyűjtöttem a népi(es) növényneveket. Éppen Nagy széksós határában esett meg a „szégyön", hogy a növénynévgyűjtő találkozott a gyűjtőnév fogalmával. Elém hozták azt az asszonyt, kiről azt híresztelték, ha valaki ismeri a környék összes virágát-füvét, az csak ő lehet. Kihúztam a gyűjtött csokromból egy mocsári kosbor szálat, kérdvén erre ugyan mit mond? Fölragyogott a szeme az asszonynak: Háát én né tudnám... hát ez a mezei virág...! " Segítkezett a „Tiszavirág" c. ismeretterjesztő film megvalósításában. Beretzk Péterrel együtt szakértőként közreműködött Homoki Nagy István „Vadvízország" c. egész estét betöltő játékfilmjének elkészítésében. A forgatás körülményei mindkét alkotásnál a „hőskort" idézték. Talán érdemes megemlíteni, hogy Magyarországon a Vadvízország felvételeinél használtak először természetfilmhez lessátrat. Nincs értelme felsorolni hány tudományos vagy tudománynépszerűsítő társaságnak és egyesületnek volt tagja, mert a lista minden bizonnyal hiányos lenne. A városért és az emberibb környezetért érzett tenni akarása a rendszerváltozás körüli években létrejövő civil szervezetekhez való viszonyában is megnyilvánult. 1990-ben korát meghazugtoló energiával kapcsolódik be a Dugonics Társaság újjászervezésébe. Utolsó éveiben némi túlzással a Szeged c. várostörténeti, kulturális és közéleti magazin házi szerzőjének számított. Sajnos itt csak várostörténeti cikkei jelentek meg, természetvédelemmel foglalkozók nem. Nyugállományba vonulása után a terepen rendszerint egyedül dolgozott. Kirándulásaira legfőbb családtagjai kisérték el, esetleg néhány autóval rendelkező ismerőse vitte ki valahová. A meglepetés erejével hatott amikor kiderült róla, hogy alapító tagja a Kiss Ferenc Csongrád megyei Természetvédelmi Egyesületnek. A dél-alföldi zöldek fellegvárának számító szervezetben hamarosan számos tanítványra lelt. Ha valamiben, akkor abban hasonlított Beretzk Péterre, hogy aki néhányszor kint volt vele a terepen az mesterének tekintette. Különösen a terepmunkát kedvelő botanikusok néztek fel egyöntetű tisztelettel „Győző bácsira". A fiatalokra átragadt lelkesedése amellyel egy életet küzdött végig megyénk rohamosan fogyatkozó természeti értékeinek megmentéséért. Nem a véletlen műve, hogy „tanítványai" 1992-től több rangos pályázaton nyertek. Tevékeny életét a bölcs emberek derűs nyugalma és segítőkészsége jellemezte. A nap minden szakában lehetett zavarni kérdéseinkkel. Gazdag (egykor 20.000 kötetes) könyvtárában, mint egy modern varázsló mindig talált néhány irodalmat, amelyek az adott kérdés megválaszolásához támpontot nyújtottak. Tőle hallottam először Vellay Imréről és Stiller Viktorról. Ezeket a zseniális entomológusokat még a szűkebb szakmának is sikerült szinte teljesen elfelejtem,