A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 1. (Szeged, 1999)

Kováts Lajos: Az Érmellék madarai, különös tekintettel az Ér mocsarai lecsapolásának ökológiai következményeire

Következésképpen az ember természetátalakító munkája nyomán az Érmelléken felgyorsult a civilizálódási és művelődési folyamat, mely magát az embert is átalakítja. Az elsősorban anyagi jólét terén mutatkozó változások mellett azonban a hagyományőrzés sorvadásával, a megváltozott életforma körülményei között nemkívánatos és nem előnyös jelenségek is mutatkoznak. Az Érmellék központi részéből a víz lényegében eltűnt s azt víztárolók és halastavak kialakításával, nagyrészt az Érmeilék peremvidékén igyekeznek több-kevesebb sikerrel megtartani, mely mesterséges tavak csak igen gyenge hatásfokon pótolják az őstermészet jellegét és gazdagságát. Nem csak a községek udvarairól tűnnek el az egyéni gazdasági épületek /melyek gólyának, fecskének, stb.-nek adtak otthont/, de a jobb útviszonyok közepette /mint mindenütt/ nagyszámban gázolják az élőlényeket /madarat, sündisznót, menyétet stb./. Az egyelőre még létező, nehezen lecsapolható mocsárfoltokba hígtrágyát vezetnek, azok vizébe vegyszeres hordókat mosnak, pusztítván ezzel a vízi élőlények fennmaradásának utolsó lehetőségét. Az az ember, aki száz év előtt még „áldásnak" tartotta ha a házán a gólya megtelepedett, ma már régi, „kedves madarát" erőszakosan igyekszik házától távol tartani. Az az ember, aki korábban együtt élt a természettel, ahhoz alkalmazkodva és annak javaival gazdálkodva, ma a közvetlen haszon hajhászása érdekében az őstermészeti maradványok ellenségévé vált. 29.ábra: Az érszalacsi Kurtató vegyes gémtelepének helye ma mezőgazdasági terület -K.L. felv. 1975.