A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 1. (Szeged, 1999)

Kováts Lajos: Az Érmellék madarai, különös tekintettel az Ér mocsarai lecsapolásának ökológiai következményeire

A lecsapolás következtében a hajdani élővilág élettelen preparátumait, a mocsári életforma tárgyi emlékeit a múzeumokban szemlélhetjük, de az élő mocsárvilágot már csak az ez irányban fogékony képzelet rekonstruálhatja. A hajdani Érpatak Ércsatomává alakulva a Berettyóba vezeti mocsaraink vizét. A mélyebb fekvésű medrekben még meg-megcsillan a víz, feltör még az élni akaró nád, de a csatorna partján már kukorica terem. A száradó medrek szélén néhány füzcsonk is a múltról árulkodik, az egykor átjárhatatlan nádasok és víztükreik fokozatosan tűnnek el, s a vízi élőlények - köztük a csodálatos madárvilág - életterei semmisülnek meg, s a vizinövényzet ma még sínylődő csoportjai legföljebb és ideiglenesen néhány itt tengődő énekesmadárnak, nyúlnak, rókának biztosítanak menedéket. A mocsári tölgyerdők utolsó tanúit is a kiszáradás, illetve a fejsze fenyegeti. A vidék arculatának gyökeres változását talán legjobban az érszalacsi négy lyukú kőhíd /a hortobágyi kilenclyukú híd testvéröccse.../ szemlélteti, mely alatt ma már a házi libák is szárazlábbal legelésznek. Az egyre nagyobb területeken megjelenő traktoreke nem csak az új világot teremti meg, hanem egyúttal a régit is temeti. Sajnos maradéktalanul! 20.ábra: Az Ércsatorna a vizet a Berettyóba vezeti - K.L. felv. 1976.