A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 1. (Szeged, 1999)

Gaskó Béla: Dr. Csongor Győző (1915-1997)

Mivel ez a tudományos határterület speciális ismereteket igényel, müvelése önmagában is a polihisztorság látszatát keltheti. Történeti áttekintést adó természettudományos írásait, továbbá a később ismertetendő helytörténészi ténykedését félremagyarázva sokan „Szöged város utolsó polihisztorának" tartották, ami a szó klasszikus értelmezésében természetesen nem helytálló. Vitatkozni egyedül arról lehetne, hogy Csongor Győző új tudományág alapjait rakta-e le, vagy „mindössze" egy elhanyagolt peremtudományt „szögediesítött". Személy szerint az utóbbira voksolnák. Tág spektrumú érdeklődési körének megfelelően sokféle dologgal foglalkozott életében, de sohasem felületesen. Csizmazia Györgyöt (1998) idézve: „ Csongor Győző írásaiban, előadásaiban a természettudományok és a humaniórák különbözősége szögedies napsugárözönben együtt ragyog". Munkáiban azok témáitól függetlenül, mindig a tökéletességre törekedett, ami az ezredforduló „polihisztoraira" egyáltalán nem jellemző. Egyfajta (napjainkig ható) értékítéletet tükröz, hogy a természettudomány néprajzi vonatkozásait kutató Herman Ottót szintén polihisztornak tartották. A florisztikához, faunisztikához és az ökológiai felmérésekhez kapcsolódó peremtudományok fontosságát Nyugat-Európa természetvédői csak az 1970-es évek elején „fedezték fel". Igaz utána néhány év leforgása alatt behozták hátrányukat. A soktényezős megközelítés létjogosultságát igazolja, hogy napjainkra „divatirányzattá" vált. Ma már a Lajtától nyugatra alapvető követelmény, hogy a védetté nyilvánítandó területekről minden néprajzi, hely- és kultúrtörténeti adatot fel kell kutatni. Hely történ észkén t 1956-ban Dienes Istvánnal begyűjtötték és letározták a Sztálin sétány utcanév tábláját. 1957-ben az évi történeti tárgy gyarapodás kizárólag a forradalom és azt követő események anyagából állt, melyet Trogmayer Ottóval és Waltner Mihállyal együtt leltároztak be. Egyet kell érteni Zombori István (1999) véleményével, miszerint: „Csak bámulni lehet azt a bátorságot, amellyel a kollégák a gyarapodást nyilvántartásba vették, vagy talán a helyi viszonyok között igazából fel sem fogták azt a veszélyt és felelősséget, melyet magukra vállaltak az anyag beleltározásával. " 1958-ban a Hazafias Népfront Dankó Pista Emlékbizottságának a gondozásában jelenik meg Dankó Pista című hiánypótló kötete (Csongor 1958). Átdolgozott és kibővített kiadása a halála előtti napokban látott napvilágot. Móra Ferenc természettudományi munkásságát részletező írása (Csongor 1960/b), továbbá Czógler Kálmán (Csongor 1977) és Kiss Ferenc életútjának ismertetése (Csongor 1995) mesterei iránt érzett nagyrabecsüléséről tanúskodnak. Mind a négy munka alapműnek számít.