A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 1. (Szeged, 1999)

Jakab Béla: A tojáshéj makro- és mikrostruktúrájának funkciói a költés folyamán

7.ábra Az embrió légzőszervei és jelentősen növekvő oxigénfogyasztása a költés során (Rahn után) mmd a héj két oldalán fönnálló gáznyomas-különbséggel összhangban, a héjstruktúra elemei határozzák meg. A gázcsere útjának külső szakasza a meszeshéj póruscsatornái. A pórusok alakja, mérete és száma fajok szerint adott (8. ábra) és topográfiájuk határozza meg a héj diffundációs kapacitását úgy, hogy az megfelel a magzat légzési szükségleteinek. E pórusadottságok viszonylatának arányaival kapcsolatban a kutatók megállapításai a következők: a/ A tojások méretével együtt növekszik a tojás gázvezető-képessége, de a növekedés mértéke nem egyenesen arányos a tojás tömegével. A tojás tömegének minden tízszeres növekedésével csak 6,5- szőrösével növekszik az oxigénkonduktancia. (9. ábra). b/ A tojástömeg minden tízszeres növekedésével a pórusok hossza 2,7-szeresen növekszik, ami mint említettük egyúttal a héjvastagságnak is függvénye. c Fick törvénye szerint a pórusok összfelülete egyenesen arányos a gázkonduktancia és a pórushossz szorzatával (6,5 x 2,7). Ennélfogva a tömeg minden tízszeres növekedésével kb. 18-szorosával növekszik a pórusfelület, pl. egy 600 g-os nandutojás, melynek héja kb. háromszor vastagabb a 60 g-os tyúktojásénál, kb. 18-szor nagyobb pórusfelülettel rendelkezik.