A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 1. (Szeged, 1999)

Jakab Béla: A tojáshéj makro- és mikrostruktúrájának funkciói a költés folyamán

felé ívelő héj szakaszon, mely bizonyos görbületi értékhatár fölött a kelés átlagon felüli eredményét mutatta (5. ábra). Valószínű, hogy a madaraknál a fajra legjellemzőbb tojásalak szolgálja optimálisan a kelési eredményt. A héj funkciói a tojás légzésében A költés kezdetével a külső páratartalom megnövekszik. Ennek következtében a beszáradt kutikula nedvességet szív magába, kocsonyaszerűvé válik és a pórusokat szabaddá teszi. A meginduló gázcsere folytán tojásból elpárolog a feleslegessé vált víz, miközben a héjhártyák ultraszürőinek áteresztőképessége mintegy megtízszereződik. Ez elengedhetetlen a további fejlődéshez, melynél az egyre bonyolultabb anyagcsere-folyamatokat működtető oxigénre a külső környezetből növekvő mértékben szükség van. Az embrió a költés első napjaiban, amikor oxigénigénye még kicsi, a fejlődéshez előbb a szikből nyeri az oxigént, majd a másodiktól az 5-6. napig a sziktömlő edényezett mezője biztosítja a légzést. Közben megindul a harmadik magzatburok, az allantoisz fejlődése is, amely egyéb funkciói mellett a költés prenatális szakaszában az embrió egyedüli légzőszervéül szolgál (6. ábra). A házityúknál a költés harmadik napján kettős fallal (ekto-, mesoderma) türemkedik ki nyélszerüen a bél végső részének falából és tömlöszerűen addig növekszik, míg a 12-dik napra ki nem tölti az extraembrionális üreget úgy, hogy külső falával ráfekszik a már korábban kifejlődött és a héjhártyával összenőtt korion (savósburok) belső felületére, s vele egyesülten, mint allantokorion ilyenformán bevonja a tojáshéj belső felületét, kivéve a tojás tompa végén a légkamra közbejöttével a héjnak később sapka (héjsapka) résznek nevezett régióját (6. ábra). Fejlődése kezdetétől két artéria is nő bele, melyek hajszálerekre oszolva az allantoisznak a hártyákkal szomszédos falában sűrű hálózatot alkotnak. A belőlük elfolyó vér vénákba gyűlik össze. A létrejött magzati vérkeringés és a külső légkör között a pórusok gázvezetésével már 6dik naptól megindul a ún. allantoisz légzés és az allantoisz teljes kifejlődéséig (12. nap) fokozódó mértékben szolgálja az embrió folytonosan növekvő oxigénigényét (7. ábra). Az allantoisz-. illetőleg diffúziós légzés alapja, hogy a gáz a nagyobb koncentrációjú, nagyobb nyomású zónából a kisebb felé áramlik. Az oxigén koncentráció a környezeti levegőben, a széndioxid és a vízgőz (a pára) koncentrációja a tojásban nagyobb. A diffúzió folyamata eszerint az oxigént befelé, a széndioxidot és a párát kifelé áramoltatja. A héj szerepe e diffúziós légzésben, azonfelül, hogy porózusságánál fogva utat biztosít a gázcsere számára, azáltal nyer nagy fontosságot, hogy a gázvezető-képesség (gázkonduktancia) mértékét mind az anyagcsere-szükséglet,