A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 1. (Szeged, 1999)

Andrési Pál: Az egyhajuvirág (BULBOCODIUM VERSICOLOR) elterjedése, ökológiai sajátosságai, természetvédelmi problémái

nnte a kapálás nem megfelelő módszer, mert ezáltal a tarackos növények jobban szaporodnak. 9.3. Áttelepítések Dudás (1987) és Papp-Dudás (1989) is beszámol a Nyírségben végrahajtott egyhajúvirág áttelepítésekről, mint a fogyatkozás mérséklésének egyik, aktív természetvédelmi eljárásáról. Az áttelepítések helyszínei egyenlőre olyan refugiumterületek, ahol az egyhajúvirág él. Az állomány koncentrációjával kettős célt akartak elérni. Egyrészt genetikailag stabil populációk létrehozását, másrászt a veszélyeztetett helyekről való mentést. A második szempontnál lényeges, hogy a koncentrált lelőhelyeken a folyamatos őrzés megszervezése könnyebb, míg a szétszórt állományokat a növény kiszedői továbbra is veszélyeztetik. De veszélyt jelent a fényviszonyok megváltozása is. Az egykori tölgyesek egy részének a helyére fenyveseket telepítettek. Az erdei- és feketefenyö záródott állományaiból viszont kipusztul az egyhajúvirág a talaj elsavanyodása és a megváltozott fényviszonyok miatt. Ezekről a helyekről időben át kell telepíteni a növényt. Papp László szíves szóbeli közlése szerint, tapasztalataik alapján az egyhajúvirág megfelelő nagyságú földlabdábal bármikor áttelepíthető, szinte biztos a 100 %-os megmaradás. Dudás Miklóssal közel 500 tövet telepítettek már át. Az áttelepítésnél célszerű figyelembe venni az égtájakat, az árnyékolást, amelyek jó, ha az új helyen is a lelőhelyhez hasonlóak. Az áttelepítésnél érdemes olyan helyet választani, ahol nincs kompetíció, azaz nincs gyomnövény. Ha van gyomlálni kell. 9.4. Magról való szaporítás és visszatelepítés Magról való szaporításával Nagyné (1984), majd Papp László is foglalkozott. Rakonczay (1989) szerint magról való szaporítása nehéz, mag produkciója egyébként is csekély. Csapody (1982) szerint a természetben kevés magot hoz, így ott viszszaszorulóban van. Papp-Dudás (1989) a természetben minden 150-200 ivarérett egyedre talált egy fiatal, ivaréretlen növényt. Ebből kiszámolták, hogy minden 45006000 magból lesz egy új növény. Mivel a természetben igen gyengén szaporodik, ezért célszerű a magról való szaporítással is foglalkozni. Papp-Dudás (1989) szerint kísérleteik során jó eredményeket értek el. Nagyné (1984) az egyhajúvirág magját érés után, de legkésőbb ősszel szabad földbe vetette. Szerinte 3 — 4 év kell, hogy a hagymagumók virágzóképesek legyenek. Papp László szíves szóbeli közlése alapján a magvaknak hideghatás kell. Nedves rétegezés után csak a következő év tavaszán vetette el szabadföld-