A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 1. (Szeged, 1999)

Andrési Pál: Az egyhajuvirág (BULBOCODIUM VERSICOLOR) elterjedése, ökológiai sajátosságai, természetvédelmi problémái

6.2 ÖKOLÓGIAI IGÉNYEL SAJÁTOSSÁGAI Soó (1980) szerint inkább mészkedvelö faj. Száraz, laza, tápanyagban kevéssé, bázisokban gazdag, gyengén savanyú, szelíd humuszos homok-, lösz-, vályogtalajok növénye. Az egyhajúvirág ökológiai vizsgálataival először Nagyné (1984) foglalkozott. Vizsgálatai alapján megállapította, hogy a vizsgált faj hőigénye, tág ökológiai amplitúdójú, a hűvösebb és melegebb helyeken egyaránt előfordul. A kitettség iránt kevésbé érzékeny, egyaránt előfordul déli, délnyugati, északnyugati kitettségben is. Talajigénye semleges, a gyengén savanyú talajtól a gyengén lúgos talajig egyaránt előfordul. Az Erdős-pusztai talaj szelvény pH-ját 5,5 8-nak mérte. Szerinte száraz, időnként átnedvesedő talajokon fordul elő. Soó szerint N-ben szegény talajt kedvel, amit Nagyné (1984) az akácosokbani előfordulásával cáfol. Nagyné (1984) összehasonlító mikroklíma méréseket végzett az akácos és tölgyes lelőhelyeken. Megállapította, hogy az akácos állományokban lényegesen szélsőségesebb mikrokhmatikus viszonyok vannak, mint a tölgyesekben. A cserje nélküli akácosokban száraz a mikroklíma, a szél és a napfény miatt. Ez hasonló a homokpusztai tölgyesek kevésbé zárt, könnyen felmelegedő mikroklímájához. Az egyhajúvirág előfordulása az akácosokban csak ott lehetséges, ahol az aljnövényzet gyér (nudum szerű). Az elfüvesedett akácosokban már nincs biztosítva a tölgyesekhez hasonló mikroklíma. Papp László szóbeli közlése szerint az egy hajúvirágra kedvező hatású a védelmet nyújtó avartakaró. A tölgy avart azonban tavasszal nehezen töri át, míg az akác avart könnyebben. Újabban a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola végzett Dr, Szalma Elemér vezetésével ökológiai vizsgálatokat az egy haj úvir ággal kapcsolatban. Vizsgálatuk érdekessége, hogy nem erdei lelőhelyet, hanem nyílt rétet vizsgáltak Ásotthalmon. Kovács (1992) alapján a mikrokhmatikus mérések során megállapította, hogy virágzási időben a talaj fölötti értékek nagy napszakos ingadozást mutatnak (0-20 °C-ig). A talajszint alatt 10 cm-rel, azaz a „hagyma szintben" a hőmérséklet jóval kiegyenlítettebb. Ha a hőmérséklet elén a 7 °C-ot, akkor megindul az egyhajúvirág virágzása. Ha a hőmérséklet csökken, akkor a virágzás addig leáll, míg a hőmérséklet ismét nem lesz megfelelő. Ilyen esetekre mondható, hogy a virágzás 2 fázisban zajlik pl. 1993-ban is így történt. Kovács (1992) vizsgálta a területet átszelő 60 m-es transzekt mentén a tőszám és a talaj nedvességtartalma közötti összefüggést. Az egyhajúvirág mezofilabb igényű, így az alacsonyabb nedvességtartalmú helyeket (buckatető) részesíti előnyben. (Papp László szóbeli közlése alapján a nyírségi vizsgálatok szerint inkább a szegélybuckákhoz kötődik). A nedvességtartalom és a tőszám/m

2 kapcsolatát elemezve az egyhajúvirág a számára optimális területeken jóval gyakoribb, mint a perifériákon. Ez Kovács (1992) szerint optimális eset-