A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Szűcs Judit: Ártéri és hullámtéri haszonvételek, gazdálkodás Csongrád határában

esősök nyomát találta és dolgozta fel Surányi Dezső

49

, illetve a 20. század közepi gyümölcstermesztésre emlékezett egyik adatközlöm, Csépai Jánosné. A fahídtól lefelé Sági ügyvéd ártéri szőleje kezdődött, hozzá ház is tartozott, amely még a 21. század elején is áll a Kiserdővel szemben. Folyásirányban tovább haladva, az ártéri út jobb oldalán gyümölcsöst, szőlőt telepítettek. A Réti János utcával szemben Galambosi tanító 2 holdnyi területet használt. Földjét minden tavasszal kukoricával ültette be. Fehér, nagy szemű, lófogú és putyi kukoricát termelt.

50 Ezek a fajták rövid tenyészidejüek voltak. Ha későn ment le a víz, akkor is beérhetett a termés. A fölszántott, puha földbe sarokkal vágtak lyukat, abba ültették a kukoricát. Köztesként dinnyét és dohányt termeltek. A Templom utcával szemben a szép rezgőnyárfa erdő Ötvös nevű tulajdonosé volt. Ha vágtak ki a fákból, akkor talicskások (például Kajtár nevű) vették meg a ládás talicska oldalának a vastag nyárfa derekakat. Az erdő mellett, egy hold területen Puskásék kukoricát és vajbabot termeltek. A Halpiac utcával szemben állt a csőszház, ugyanis az ártéri földeket használók csőszt tartottak. (Puskás József sz. 1927.) Ezen a területen a kisréti Szántai család 6 hold földet müveit, kukoricát termelt. A 20. század első felében a Kisrét ártéri haszonvételeivel is foglalkozó, parti birtokosként gazdálkodó középparaszt család bemutatását külön tanulmányban tervezem. Az 1945 után a város határában egymás után több helyen hullámtéri földeket használó László Kókai Istvánt szintén a későbbiekben mutatom be. A középkorban az Alföldön az ártéri gyümölcsösöket a kőris és tölgy ligetekben termő „körtvélyesek", almások és szilvások jelentették.

51 Az Elles dombjára települt bencés kolostor szerzeteseinek tevékenysége a helyi gyümölcskultúra középkori alakulásában jelentős lehetett.

52 Az árterek nedves talajában elsősorban az alma, a körte, a szilva és a dió maradt meg és termett.

53 A tájon termő fajták száma jelentősen megcsappant, de a korábban termelt fajták neveit a közelmúltban még meg lehetett találni."

4 Adatközlőim a 21. század első éveiben már kevesebbet ismertek. Bellon Tibor Csongrádról a következő fajtákat említi: a csörgő(s) almát, a nyári borízű almát, a nyári savanyát, a szegfű körtét és a vajbélű körtét.

55 Surányi tizennégy, a csongrádi kiskertekben kialakult fajtaváltozatot, klónt sorol fel. Ezek között a „kisréti naspolya a csongrádi naspolya alapfajtája, a Hollandihoz hasonlít."

5 Az ártérben az erdők, legelők és kaszálók mellett több gyümölcsöst telepítettek a két világháború között. A Böldi rév csongrádi partjánál, a csongrádiak meghatározásában: Szent Jánosnál az ármentesítő társulat telepített és gondozott 3-4 hold gyümöl49 Surányi D. 2003. 235. 50 Balassa 1960. 74-75. A lófogú kukoricának több nemesített magyar fajtája van. Az ország déli részén általános. Esős vidékeken termett jól. A „putyi" kukorica hódmezővásárhelyi nemesítésü fajta. Surányi B. 2005. 160-161. A 19. század végétől gyorsan elterjedtek az amerikai eredetű, sárga lófogú fajták. 51 Károlyi - Nemes 1975.70. 52 Surányi D. 2000. 248., Erdélyi 1998. "Bellon 2003. 124-127. 54 Surányi D. 2003. 235, 2000. 248-254; Belion 2003. 120-124. 55 Bellon 2003. 120-124. 56 Surányi D. 2000. 254.