A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Mód László: Az ifjúsági csoportkultúrák múzeumi reprezentációjának lehetőségei

V. tematikai egység: Hanglemezek Kiállítási szöveg: Az 1930-as évek végére az Emil Berliner által szabadalmaztatott, percenként 78-at forduló gramofon-lemezek végleg kiszorították Edison viaszhengereit. Ez a nehéz, törékeny korong tekinthető a ma bakelitként ismert lemez ősének. A második világháború előtt fejlesztették ki a mikrobarázdás lemezt, amelyen oldalanként már 20 percnyi zenét lehetett tárolni. Az 1940-es évek végén és az 1950-es évek elején jelentek meg az első ilyen korongok, de még mindig nagyon törékenyek voltak. Annak ellenére, hogy az elmúlt fél évszázadban polivinil alapra készítették őket, a köznyelvben mégis megmaradt a korábbi, törékenyebb és nehezebb alapanyagra utaló bakelit elnevezés. Az első mikrobarázdás hanglemez (Erkel Ferenc: Bánk Bán) 1955 őszén került az üzletekbe, 1962-ben jelent meg az első sztereó lemez. Eleinte csak 45-ös és 78-as fordulatszámú példányok kerültek a piacra. Később már a nagyalakú, körülbelül 45 perc hanganyagot tartalmazó, LP formátumú, 33 1/3-os (Long Play: hosszan játszható) lemezek lettek a legnépszerűbbek. A kislemezeket előszeretettel vásárolták a zenegépek üzemeltetői, de a lakosság is nagy példányszámban vásárolt belőlük. A korai lemezeket egyen grafikával látták el, egy-egy tasaktípushoz különböző hanghordozók is tartozhattak. Az 1960-as évek közepére már nem lehetett féken tartani az igényeket, hiszen megjelentek az egyedi tervezésű borítók. A mikrobarázdás hanglemez a 20. század második felének legmeghatározóbb hanghordozójának számított, amelyet a cd néhány év alatt teljesen kiszorított a mindennapi használatból. Lemezjátszók A második világháborút követően a technológia fejlődésével kimentek a divatból a gramofon-lejátszók, és egyre többen jutottak hozzá a vinil, ismertebb nevén bakelitlemez-játszókhoz. Eleinte kelet- vagy nyugat-német gyártmányú készülékek kerültek a fogyasztókhoz, később viszont megjelentek a magyar Orion és Videoton márkák, amelyek egyre nagyobb arányban kapcsolódtak be a szórakoztatóelektronikai iparba. A dorogi gyár 1976-os beindulásakor már nagyon sok háztartásban megtalálható volt a lemezjátszó, az idősebb korosztály is elkezdte vásárolni a hanghordozókat.