A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)
Mód László: Az ifjúsági csoportkultúrák múzeumi reprezentációjának lehetőségei
ségüket, szerepüket. Olasz Sándor Föld felett a földalatti című írásában a következő módon igyekezett jellemezni a kiállítás-rendezés során alkalmazott megoldásokat: „Arat pedig a kiállítást illeti: meglepett! Nem csak azért, mert olyan események plakátjait is viszontláttam, amelyekről megfeledkeztem. Inkább, mert különös érzés volt szakszerűen elrendezve, hiteles magyarázó szövegekkel ellátva szembesülni mindazon kulturális programok tárgyi emlékeivel, amely programokat annak idején ösztönösen hoztunk létre.'''' 25 Az Életjel Egyesület a kiállítás köré több napos rendezvénysorozatot szervezett, amely koncertekből, könyvbemutatóból és közönségtalálkozóból állt. Tanulságos elemeznünk a megnyitón megjelent közönség összetételét, amelyet a fiatal korosztály túlsúlya jellemzett. Azok a jórészt idősebb múzeumbarátok, akik egy-egy megnyitó alkalmával ellátogatnak az intézménybe, egy-két kivételtől eltekintve távol maradtak. A résztvevőket két csoportra oszthatjuk: 1. 30-40 közötti személyek, akik az 1990-es években részesei voltak az eseményeknek. 2. 16-25 évesek, akik számára a kiállítás témája már a múltbeli eseménynek számított. A megnyitóról jó néhány újság is beszámolt, amelyek közül említést érdemel egy helyi internetes (Szentesi Mozaik), a hetente megjelenő városi lap (Szentesi Elet), valamint a Délvilág. Szinte mindegyik írás a tárlat újszerűségét, és szokatlan témaválasztását emelte ki. A múzeum vendégkönyvében található, a kiállításra vonatkozó bejegyzések közül hármat választottam ki, amelyek a vállalkozásra az emlékezés színtereként tekintettek: 2004. november 17. (Kozák László): Különös érzés volt számomra látni azt, hogy mi történt itt néhány évtizeddel ezelőtt. Furcsa volt, de meleg...', 2004. november 18. (Bíró-Szabó): Jó volt visszatekinteni, hogy milyen életünk is volt Szentesen az 1990-es évek elején.; 2004. november 18. (Szebeni Zoltán): Jó volt látni, jó lenne újból átélni. „Tűrt, Támogatott, Tiltott" A magyar rockzene története bakelitlemez-borítókon című időszaki kiállítás Bakelit barázdák címmel 2006. június 24-én, a Múzeumok Éjszakáján nyílt időszaki kiállítás a Néprajzi Múzeumban, amely a Műanyag tárlat kísérőjeként is felfogható. Arra törekedett, hogy a hanglemezek használatának különböző aspektusait járja körül, hiszen a korongok néprajzi dokumentumokként, személyes, beszédes tárgyakként és alapanyagként jelentek meg. A tárlat rendezője, Yályi Gábor igen érzékletesen fogalmazta meg a bemutatott tárgyak funkcióit: ,A csillogó fekete korongok mindig többet jelentettek a zeneipar fogyasztásra szánt termékeinél, vagy a kultúra szempontjából semleges hanghordozóknál. A lemezek más jelentőséggel bírtak, és bírnak ma is a <hétköznapi> zenebarát lemeztulajdonosok, a felhalmozó és rendszerező gyűjtők, illetve az azokat munkaeszközként használó lemezlovasok számára, de az egyes csoportokon belül is más vélekedéseket és használati módokat találhatunk. A lemezek ugyanúgy lehetnek a hangzó kultúra megőrzésének eszközei, mint az egyén identitását kifejező presztízs értékű, szimbolikus vagy szentimentális tárgyak, amelyek a Olasz Sándor 2004.
