A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Hanneleena Hieta: Ethnographer s and three realities - how agency and institutional tradition intertwine in the museum setting

SJÖBERG-PIETARINEN, Solveig 1997 Kvinna i museivárlden : en Studie i írja Sahlbergs museisyn. Abo Akademi, Âbo. SZEMKEÖ Endre 1997 Törekvések az önálló Néprajzi Múzeum megteremtésére. Néprajzi Értesítő 1997, 57-83. SZILÁGYI Miklós 1990 Szándékok és eredmények a vidéki múzeumok néprajzi gyűjteményeinek megalapozásában (1920 előtt). Ethnographia 1990:1,1-50. SZABADFALVI József 1991 A néprajzi kutatás szervezetei és fórumai Magyarországon. In: Balázs Géza (szerk.): Magyar néphagyomány - európai néphagyomány. Magyar néprajzi társaság/Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Tanszéke, Budapest/Debrecen. TROGMAYER Ottó 1995 Múzeum a pusztán - az ópusztaszeri történeti emlékparkról. Magyar múzeumok 2/1995, 3-4. Néprajzkutatók és három valóság - a hivatal és az intézményesült hagyomány egybefonódása múzeumi környezetben HANNELEENA HIETA A tanulmány a szerző doktori disszertációjának (2005) részlete, melyben az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark szabadtéri néprajzi kiállításait vizsgálja. Az írás célja annak bemutatása, hogy a muzeológus olyan személy, aki a tudomány aktuális vonulatai, az intézményi hagyományok, a rendelkezésre álló anyagi források és a paraszti kultúra valós történelmi emlékei összevetése alapján hozza meg döntéseit egy konkrét anyag reprezentációját illetően. (A múzeumokat jelen esetben intézménynek tekintjük.) Mary Douglas szerint az emberek intézményeik segítségével gondolkodnak. Peter L. Berger és Thomas Luckmann is hasonlóan vélekedik. Véleményük szerint az emberek viselkedési mintákhoz való idomulással tudják megőrizni pszichológiai energiájukat. Ahhoz, hogy az intézményi gondolkodást az egyénen túlmutató ideának tekinthessük, meg kell határoznunk az egyén szerepét. Ezt különösen esetünkben, az Ópusztaszeri Nemzeti Emlékpark szabadtéri néprajzi falujának kialakítása és építése kapcsán érdekes megvizsgálnunk. A kérdés az, hogy mennyiben érvényesülhetett az egyéni döntéshozatal, és mekkora részt határozott meg előre az intézményi keret? Az ópusztaszeri múzeumfalu három valóságra alapozva épült: elsőként, az egykori népi építészet (a hagyomány), másodsorban a magyarországi néprajzi múzeumok hagyományai (az intézmény) és harmadsorban a magyar vidék társadalmi és anyagi valósága (az anyagi korlátok) figyelembevételével. A néprajzkutató és a muzeológus az alkotó folyamat során ezen kategóriák között hozza meg döntéseit. Jelen tanulmány rávilágít, hogy a múzeumot létrehozó néprajzkutatók - a múzeum intézményi támogatása mellett - a lehető legkreatívabban dolgoztak. Úgy tűnik, hogy az intézmény korlátozott választási lehetőségeket biztosít az egyén számára. Bár korlátozott a választás lehetősége, mégis létezik. Leginkább az számít, hogy ki kerül döntési szerepkörbe, milyenek személyes preferenciái, és milyen az ízlése. Az intézmény az egyén hozzájárulása nélkül nem hoz véletlenszerű döntéseket. Ugyanakkor az anyagi korlátokon bizonyos mértékig felülemelkedhetünk - ha soha nem is teljes egészében - leleményességgel és kreativitással. Például egy szabadtéri múzeum továbbra is a paraszti kultúra fennmaradt anyagára kell, hogy épüljön. Az ópusztaszeri szabadtéri néprajzi múzeum jól példázza, hogy az intézmények miként formálják és alakítják az egyéni kreativitás korlátait és szabadságát. Ugyanakkor az intézmény kapcsán ismerhetjük fel egyik legemberibb tulajdonságunkat is: az intézmény képes láttatni a bennünket körülvevő anyagi valóságot.