A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Kondorosy Szabolcs: A szegedi vár pipái 1

Fogalmak A fej és nyak, valamint díszítésük egyes formái együttesen - e tárgyakra jellemző dinamikus változás közepette - állandósulhatnak (készítésben követökre találnak), és ezen alapformákat nevezzük típusnak, ami tehát „örökletes" bélyegek világosan körvonalazható összessége. Ezen attribútumok híján (csupán általános közös formai vonások alapján) számos darab csak formacsoportba sorolható. Ezzel szemben típuscsoporton szorosan származtatható, genetikai - így formai közösséget is - tartó típusok csoportját értjük, mely a fejlődés következtében azonban egy formacsoport kereteit átlépheti.

5 E pipák - elvetett tárgyak lévén - túlnyomóan töredékesek. Két ép példányon kívül (SzlOO: ásatásból, Szl42: „földben lelték") 12-nek feje és 75-nek pedig nyaka volt ép (ez értelemben csak apró csorbulást engedve meg), ami utal a fej törékenyebb voltára. Ez a körülmény a fejformán alapuló besorolást is néhol bizonytalanná teszi, s főleg kétségessé a kémények alakjainak megismerését - inkább rostálva a sérülékenyebb formákat. Műhelybélyegzők A pipák közül 11 visel mühelybélyegzőt, további 2 jegy feltételesen az. A török koriakból hármon található (nyak balján: Sz8, jobbján: Sz9, a nyak tetején: Sz97), kettő pedig feltételesen mühelybélyeg (fejen jobboldalt: Szl02, mindkét oldalon: Szl05). Két jegy 18. századi (fej előoldalán: Szl53, fej alján, jobboldalt: Szl55), hat pedig 19. századi (valószínűleg monogramos pecsétgyűrűvel bélyegzett: Szí71, Szl72; gyári bélyegzővel: Szl76-Szl79). A bélyegzők egyik része feliratos (Sz8, Szl76-Szl79), másik része egyszerű ábra: levél (Sz97), küllős kerék (Szl02, Szl05), vonalakkal osztott mező (Szl55), pontok és vonalak együttese (Sz9, Szl 53). A kettő közti átmenet betűk és ábra közös alkalmazása: kardot forgató lovas, monogrammal (Szl71, Szl72). (I. tábla, 2. kép) Pecsétek Az utólagos (formából való kivétel utáni, de égetés előtti) díszítések két alapvető fajtája az egyedi bélyegzők és a görgőpecsétlők benyomatai. Az egyedi bélyegzők (nem számítjuk ezek közé a pont, félkör vagy kör alakú egyszerű benyomatok eszközeit) használata ritkább. A török pipák sajátjai, de ritkán előfordulnak későbbi példányokon is (Szl49, Szl59). Egy pipán többféle bélyegzés is előfordulhat (Sz9, Szl3, Szl4), azonban egy a jellemző. Helyük a csészén, általában a vállon, és ritkábban a nyakgyürün van. Előforduló motívumok: kétosztatú levél (csészén: Sz9); rácsozott tüske (nyakgyürün: Sz9); szegfűfej (egész csészén: Szl 1); rombusz (csészén: Szl4); „gyertyaláng" (csésze vállán: SzlO); csepp (csésze vállán: Szil); „X" szárai között négyszögekkel (csészén: Szl2); lécezett tüske (csészén: Szl3 és Szl69); betétes tüske (csészén: Szl3); kis palmetták, háromszögekbe rendezve (Szl70); fogazott félkörív (Szl59). (I. tábla, 3. kép) 5 Bővebben: Kondorosy Sz. 2007. A Tonika G. által felvetett „típussor(ozat)" kifejezés egyenes vonalú (oldalágak nélküli) fejlődés esetén jól használható.