A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

N. Szabó Magdolna: Adatok a hazai háziipar reprezentációjához az országos és a világkiállításokon (1872-1900)

A katalógus név és lakóhely szerint jegyzi a kiállítók sorát, így a tárgy féleségek­ről gyakorlatilag nincsenek információink. Olykor felbukkan egy-egy ismertté vált név. Rendszeresen olvashatjuk Gyarmathy Zsigánéét, aki ez alkalommal is a régi kalotaszegi varrottasok legavatottabb ismeröjeként közvetíti az európai elitnek Észak­Erdély legszebb kézimunkáit. 73 Összegzés A 19. század utolsó harmadában a hazai háziipar támogatása a magyar kormány­politika fontos része volt. Az iparügyekért felelős tárcák foglalkoztak a nyugati példák­hoz képest nálunk jóval elhanyagoltabbnak vélt területtel. 7 A háziipar általános fellen­dítését célzó tervek megvalósításáért a vármegyei iparfejlesztő bizottságok feleltek, karöltve a regionális kereskedelmi és iparkamarai szervezetekkel, és a tájanként meg­alakuló háziipari egyletekkel, bizottságokkal. Az ésszerű fejlesztési és megvalósítási javaslatokhoz előzetes felmérések szükségeltettek a háziipar állásáról. Ahol működő és nagyobb hagyománnyal bíró kézműves tevékenységekkel számoltak, oda vándortanítók kirendelésével pár hetes háziipari tanfolyamokat telepítettek a felnőtt lakosság gyakorla­ti oktatása céljából. Különösen a mezei munkáktól mentes téli időszakok tanfolyamai számolhattak nagyobb hallgatósággal. Számos falusi iskola is fölvállalta a kézműves munka terjesztését, a városiak pedig szakosodott középfokú tanintézményeket, tanmű­helyeket hoztak létre kifejezetten a háziipari, ipari oktatás céljából. Az állami finanszírozású intézmények eredményeiről az országos kiállítások, regionális tárlatok rendszeresen beszámoltak. A tárcák megbízott tisztviselőinek egyik legfőbb feladata ezeknek a bemutatkozásoknak a koordinálása volt. Ebben vál­laltak jelentős szerepet közgazdasági szakíróként, ipartörténészekként is működő tisztviselők. Köztük Keleti Károly (1833-1892), az Országos Statisztikai hivatal irá­nyítója, Kubinyi Lajos (1821-1880) közgazdasági író, a hazai háziipar első monográ­fusa, iparfejlesztéssel foglalkozó orgánumok alapítója és szerkesztője. Gelleri Mór (1854-1915), ipartörténeti író, lapszerkesztő, az ipari kiállítások kezdeményezője, Ráth Károly (1838-1902) szalmakalap-gyáros, majd a háziipart felkaroló és terjesztő Kereskedelmi Múzeum szervezője-igazgatója, illetve a hasonló területen működő, közgazdaságtant oktató Kovács Gyula (1856-1944). Nem szabad megfeledkeznünk a régész-művészettörténész Rómer Flóris (1815-1889) személyéről sem, aki az 1885­ös budapesti kiállítás népipari részlegének aktív közreműködője volt. A 19. századi végi jelentősebb kiállításokba való betekintéssel talán sikerült érzé­keltetnünk, hogy a kiállítási dokumentumok kiváló adalékokkal szolgálhatnak a kézmű­ipar, ipartörténet kutatói számára: információt nyerhetünk a sok ezer család megélheté­sét szolgáló kis kézműves tevékenységek, táji speciális munkák készítményeinek ter­méksorozatához, változásához, a hétköznapi és reprezentatív tárgyak elkülönítéséhez, a háziipar gazdaságtörténeti jelentőségéhez. Az elemzések folytathatók, és bizonyára hasonló tanulsággal szolgálna a sokarcú 20. század tárlatainak közelebbi vizsgálata is. 1} Az 1900. párisi... 1909. 432. 14 Földmüvelés-, Ipar-, és Kereskedelemügyi (1867-1889), később a Kereskedelmi Minisztérium (1889­1935)

Next

/
Thumbnails
Contents