A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

N. Szabó Magdolna: Adatok a hazai háziipar reprezentációjához az országos és a világkiállításokon (1872-1900)

akkor a gyékényszatyrok ki sem kerülnek. 30 A kiállított kosármunkák származása titok­ban marad. De újra feltűnik a szalmafonó háziipart ily módon is népszerűsítő pesti szalmakalap^yár, „Micsei és Ráth", akik ebbéli tevékenységükért ismét kitüntetésben részesültek." Bécs után újra itt van a Nagyszeben melletti Kraus M. szalmakalap­készítő, aki ez alkalommal érdemérmet kapott a háziipar fejlesztéséért. Az alig egy hónapig nyitva tartó szegedi kiállítás vitathatatlan bizonyítékot nyúj­tott arra, hogy az ország határain belül rendezett ipar- és termén y tárlatok sokkal ne­mesebb versenyre kínálnak lehetőséget a hazai kiállítók számára, mint a világkiállí­tások, ahol a termelő ugyanúgy elvész a nagy és átláthatatlan tömegben, mint a fo­gyasztó. 32 A szenzációkat kereső Vasárnapi Újság nyilatkozata a szegedi kiállításról: „ha valamihez hasonlíthatjuk, csak a bécsi világtárlat magyar osztályához"." 3 A vidéki rivális, Székesfehérvár Néhány évvel később a háziiparért és ipari oktatásért felelős miniszteri biztos, Jágócsi Péterffy József aktív szervezője és kezdeményezője lesz a Székesfehérváron 1879-ben megrendezendő Országos Mű-, Ipar-, Termény- és Allatkiállításnak. Ez évben jelentet meg egy röpiratot az általa megindított háziipari fejlesztési mozgalom­ról, tanintézetekről és az eredményekről. 34 A székesfehérvári kiállítás, és a róla ké­szült jelentés ad alkalmat egy komoly szakmai vitára közte és Gelléri Mór között, melyet a bevezetőben érzékeltettünk. Az elemzők előszeretettel hasonlítják össze a két vidéki tárlatot, hiszen célkitűzésben és megvalósításban is hasonló értékekkel bírtak. Itt is a VII. főcsoport lesz a háziiparé, a női kézimunkákkal egyetemben. Újdon­ságként, a csoporton belül, Jágócsi szervezésében megjelenik a fegyintézetek gyűjte­ményes kiállítása, és szép számmal mutatkoznak be a fent említett háziipari és ipari tanműhelyek, hiszen a minisztérium törekvéseit a legjobb alkalom a tárgyiasult ered­ményekkel igazolni. 35 Bíztatásképp, ezek szinte mindegyike éremmel távozik, de legalább díszoklevéllel. 36 Hogy kellő hangsúlyt kapjanak, minden tanműhely egy csoportban jelent meg. A propaganda elérte célját. Óriási elismerés övezte a sepsi­szentgyörgyi szövészeti tanműhely szokásos készítményeit: voltak futó- és rongysző­nyegek, feketére festett gyapjú, és indigókék kender. Kitűntek színeikkel, mert a szé­kely asszonyok eddig hagyományosan csak a vörös, fekete, sárga, barna, zöld színe­ket tudták „kezdetleges" eszközökkel elérni, vallja a beszámoló. 37 Ott voltak még a székelykeresztúri kosárfonó ifjak és a korondi toplászok (taplógyűjtő és feldolgozó specialisták) utánpótlásai. Felettébb fájlalták a székelyföldiek, hogy hallva a kiállítás sikerét, későn kaptak észbe egy olyan kollektív megjelenés szervezéséhez, amely JÜ SZH 1876. augusztus 27. 31 SZH 1876. szeptember 6. 32 A székesfehérvári kiállítás szervezésének iratai. MOL K231 1879-9-3656 33 Vasárnapi Újság (továbbiakban VÚ) 1876. 35. sz. 55. 34 Jágócsy Péterffy József: Értekezés a háziiparról. Budapest, 1879. 35 Rubin Simon é. n. 54-59. 36 Jágócsy Péterffy József felhívása a tanműhelyek megjelenésére. MOL K231 1879-9-237 37 Buzogány Áron 1880. 87.

Next

/
Thumbnails
Contents