A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Czank Gábor: „Jaj, siralmas szomorú szó!" Temetkezési szokások Magyarpécskán és környékén

Szűz leánytársaim, kik jól ismertetek, Végső intésemre jól figyelmezzetek, Artatlanságtokra gondot viseljetek, Hogy a szent szüzekkel örvendhessetek. Végre végbúcsúmat veszem mindenkitől, Olvasós társaim, jó ismerősimtől, Én utánam maradt jó gyermekeimtől, Legyenek áldottak az Atyaistentől. Amen. Purgatórium-béli lelkekért Engedj, Uram, örök nyugodalmat neki, örök világosság fényeskedjen nekik, A tisztítótűznek égető lángjára Hulljon le a Jézus vérharmatja. Édes Üdvözítőnk, egész életedért, Keresztfán kiömlött szent véredért, Légy irgalmas nekik az iszonyú kínban, Kik a földi bűnért égnek tűzlángokban. Napfénybe öltözött holtaknak Bírája, A szörnyű lángokban nincs öröm, hozsanna, Fiad érdeméért szabadítsd ki őket, Hogy víg állelúját zengjenek nevednek. Oh szörnyű fájdalom, kínok mély tengere, Amelyben a lelkek el vannak temetve, Mihozzánk szólnak összekulcsolt kézzel, Hogy segítsünk rajtuk könyörgéseinkkel. Nincsen köztünk senki, akinek ne volna A tisztítótűzben egy kedves halottja, Vegyük hát kezünkbe a szentelt olvasót, És lelkük üdvéért kössünk gyászkoszorút. Amen. Temetőbe éréskor Dallama: „Bűnbánóknak menedéke... " Itt a tárt sír mellett állva Hozzád sírunk, óh Urunk, Tekintsd kedves áldozatként Minden könnyünk, sóhajunk.