A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Czank Gábor: „Jaj, siralmas szomorú szó!" Temetkezési szokások Magyarpécskán és környékén

rózsafüzérét, és ezt a halott köré teszik a koporsóban. Az 1970-es, 80-as évekig ez úgy történt, hogy a halott fejétől kezdve a koporsó közepéig ért a rózsafüzér. Újabban a halott összekulcsolt kezétől a koporsó vége felé helyezik. A társulat külön koszorút is csináltat, amelyre tizenöt virágot tetetnek: öt fehéret, öt pirosat és öt sárgát - az öt örvendetes, öt fájdalmas és öt dicsőséges titok jeleként. A koszorú szalagjára ezt íratják: „Szűz Mária, Rózsafüzér Királynéja, könyörögj érette!" Régen ez a koszorú papírvirágokból volt, így ugyanazt a koszorút évekig hordták társulati tagok koporsójára. Ma már élő virágból, általában szegfűből készítik. (12. kép) A társulati halott virrasztására elmennek a társulat tagjai, és ott a koszorúfő elimádkozza azt a titkot, amit az elhunyt tag abban a hónapban végzett. A temetéskor, amikor lezárják a koporsót, a nagyszemű rózsafüzért leveszik a halottról, és apró szegekkel a koporsó fedelére erősítik. (13. kép) Virrasztó ének olvasótársulati tag felett: Hív társaim ide jertek, akik velem kötöttétek Szűz Mária koszorúját, az olvasó aranyláncát. Én is Mária kertjének, olvasója egyletének Voltam virágja és tagja, égi rózsák ápolója. Kezeim többé nem tartják Szűz Mária olvasóját, De ezt mint legdrágább kincsem, még a sírba is elviszem. Társaim akik voltatok, lelkemért imádkozzatok, Ó mondjátok el fölöttem a szent titkokat helyettem. Lelkem érzi szent örömmel, ha szentolvasó zengéssel Kíséritek végútjára, befog jutni mennyországba. Koporsómon a fedelet olvasóval díszítsétek, Hosszú utamon ez légyen mennyországba a vezérem! Szemfödőmön a virágok hadd legyenek a szent titkok, A koszorú keresztemen miatyánk s üdvözlet legyen. Az Isten dicsőítése legyen a szívembe vésve, Hogy elkészülve lépjek be boldogságos égi kertbe. Egylettársaim jöjjetek, végáldásomat vegyétek! Legyen éltetek boldogság, áldjon meg a Szentháromság! Vándoridő ez az élet, mely a sírnál ér csak véget, Hol a nyugalom párnája fejünket álomra várja. Ott olyan hosszú lesz a tél, hogy a tavasz csak egyszer kél, De e régen várt kikelet termi az örök életet. Véghetetlen Szentháromság, Szűz Mária, égi virág! Sietve megyek hozzátok, ó nyissatok mennyországot! Ajkamnak ez lesz végszava: Üdvözlégy szép szűz Mária! Amen.