A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Czank Gábor: „Jaj, siralmas szomorú szó!" Temetkezési szokások Magyarpécskán és környékén

Bús családom szomorú sorsára Szálljon Jézus égi szent áldása. Tudom, hogy fáj az elválás, De lesz boldog viszontlátás! Ha lelketeknek nem találjátok nyugtát, Keressétek fel apátok (anyátok) sírhalmát, Zokogjátok el a nagy bánatot, Mondjatok el egy Miatyánkot! Keresztemre az van reá írva: Földi vándor nyugszik itt a sírba. Szálljon áldás poraira, Sírban nyugvó álmaira! Húzzátok a földet, jó emberek, Én köztetek tovább nem lehetek. Búcsúm azzal van lezárva: Családomat Isten áldja! Amen. A koporsó sírbaeresztése után a családtagok, közelebbi rokonok egy-egy marok földet dobnak a koporsóra, ami állítólag a halott lelkének megnyugvására szolgál. Perjámoson nem csak földet szórnak a sváb asszonyok a koporsóra, hanem kis üvegekből szenteltvizet is locsolnak rá „Friede seiner Asche! Béke poraira!" fohász kíséretében. Ilyenkor szokás levenni a vállra tűzött gyászjegyet (szalagot, zsebkendőt), és a gombostűvel együtt a sírba dobni. Erre többen azt mondták, ez azért van, hogy ha a gonosz lélek menne a halott lelkéért, akkor a tűk szúrják össze. A románok aprópénzt is dobálnak a koporsóra, hogy legyen váltópénze a Jordánnál. Pécskán a család nem várja meg a sír behantolását, mert rögtön a sírbatétel után a temetőkápolnában gyászmise szokott lenni az elhunytért. Gyászmisét később a temetés után hat hétre, hat hónapra és egy évre szoktak mondatni, aztán pedig évente, a halál évfordulóján. A temetőből hazatérve a torra érkezőket az udvaron egy konyhaszékre helyezett kézmosótál, szappan és törölköző várja, és mielőtt a torozók a házba lépnének, mindenki kezet mos. Ez állítólag a hazajáró lélek távoltartására szolgál. Ezután megülik a halotti tort, bár ez egyre inkább kimegy szokásból. Temetés után A temetés napja a torral ér véget, amely gyakran éjszakába nyúlik. Ezért a halottas ház rendbetétele másnapra kerül. Ilyenkor a rokonságbeli és szomszéd asszonyok összegyűlnek, és legtöbbször kimeszelnek, hogy újuljon a szag, mennyen el a halottszag. A halott után maradt ágyneműt, ruhát, szalmazsákot gyakran elégetik a kertben, sőt megesik, ha régi rozzant ágyról van szó, hogy az egész fekvőhelyet meggyújtják. A temetés utáni napon a halott legközelebbi hozzátartozója a temetésről meg-