A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Czank Gábor: „Jaj, siralmas szomorú szó!" Temetkezési szokások Magyarpécskán és környékén

A koporsó kivitelekor szokás háromszor a halottas szoba küszöbéhez koppantani a koporsó alját, hogy a lélek ne járjon vissza. Ahol csak két konyhaszéken állt a koporsó, például Nagyiratoson, a székeket felfordítják lábbal felfelé, bár a jelentését már nem tudják. Pécskán a ravatali asztalt borítják fel, lábaival felfelé, és beleállítják a gyertyatartókat. Itt azt mondják, ez azért kell, hogy a kísérteni akaró halott ne ismerje fel egykori lakását.

25 A koporsót az udvaron ismét ravatalra helyezik és megkezdődik a temetési szertartás. (8.a-b. kép) Ha a temetésen fényképezés van, akkor sok esetben nem zárják le a koporsót a szobában, hanem nyitott koporsó felett végzik a szertartást, és csak a temetőbe induláskor szögezik le. 8.a. kép: Koporsó az udvaron. Az özvegy a koporsóra borulva sirat. 1963. A szertartás zsoltárokból, ó- és újszövetségi szentírási részből, prédikációból, könyörgésekből áll. A falusi temetések fő mozzanata a búcsúztató, amelyben a kántor a halott nevében, kiénekelve a rokonságot név szerint, elbúcsúztatja a halottat. Általában a temetést megelőző napon valaki a rokonságból összeírja mindazokat, akiktől a halottat el kell búcsúztatni, és ezt a listát elviszi a kántorhoz. Itt megállapodnak, hány versszakból álljon a búcsúztató, ugyanis egy versszaknak megszabott ára van, és eszerint fizetik ki a kántort. Idősebbek emlegetik, hogy gazdag családoknál 35-40 szakaszos búcsúztató is volt. Mára ezt a papság korlátozta, általában 10-15 szakaszos búcsúztatók vannak. 25 Adatközlő: Kocsik Zoltán (1982), pécskai születésű papnövendék.