A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Czank Gábor: „Jaj, siralmas szomorú szó!" Temetkezési szokások Magyarpécskán és környékén

Ezután a pap és a kántor kimennek az udvarra, és ott várják meg a koporsó lezárását. A szemfödőt rátakarják a halottra. Régebben a halott arcánál ollóval kereszt alakban kivágták a szemfödelet, hogy lásson a másvilágon. Idős emberek még emlékeznek rá, hogy nem csak az arcánál, hanem a lábánál is kivágták a szemfedelet, hogy a Mennyországon is tudjon radnai búcsút járni. A szemfedél kivágása Pécskán már csak néhány temetésen fordul elő. A környező falvakban azonban még teljesen általánosnak mondható. A székesűtiak, perjámosiak szerint azért kell kivágni a szemfedelet, hogy ne fulladjon meg, illetve hogy lásson a túlvilágon. A nagyiratosiak azonban már csak azzal magyarázzák, hogy így a koporsó leszögezésekor a szemfedél nem nyomódik a halott arcába. A református magyar Kisperegen az a szokás, hogy a szemfedelet a halott arcától a lábfejéig végighasítják, hogy a másvilágon ki tudjon lépni belülié! (A pécskai románok nem vágják ki a szemfödelet, hanem a koporsó leszögezése előtt a szemfedéllel letakart holttestet olajjal és borral leöntik, mintegy lepecsételve a koporsót az Utolsó ítéletig.) Ezután két férfi beviszi az udvarról a koporsófedelet, és leszögezik a koporsót. Pécskán a koporsó leszögezésekor, ha férfi volt a halott, a kalapját a szemfedővel letakart holttest hasára tették. Legénytemetéskor a rozmaringbokrétás vagy mirtuszvirágos kalapot apró szögekkel a koporsó fedelére szögezték. Ez alatt Tajcs Ilona énekesasszony ezt az éneket énekeli: Rám borult a koporsó, reám vár a sírhalom, A temetőkertben vár az örök nyugodalom. Oh Megváltóm, tőled várom, Hogy jobbodon legyen örök lakásom. Ezt a földi életet másikkal cseréltem fel. Bevégeztem a harcot már a szenvedésekkel, Oh Megváltóm... Testem a földnek adom, honnan egykor vétetett, Csendes pihenés után várom az ítéletet, Oh Megváltóm... Hittel szállok a sírba végálmomat aludni, Vigasztal a remény, hogy nem fogok ott maradni, Oh Megváltóm... A szeretet szárnyain száll az ég felé lelkem, Hol szenvedéseimért örök élet lesz nekem, Oh Megváltóm... Kedvesim, ne sírjatok, hogy tőletek elmegyek, Végső szavam hozzátok: a jó Isten áldjon meg! Oh Megváltóm...