A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Czank Gábor: „Jaj, siralmas szomorú szó!" Temetkezési szokások Magyarpécskán és környékén

Maradj hát világ, már koporsómba szállok, Égbe sóhajt lelkem, hol üdvöt találok, Oh, édes Jézusom... Ugyancsak a temetés előtt hangzanak el azok az énekek, melyekben a halott búcsúzik el családjától. íme egy nagyiratosi példa Lantos Ferenc énekesembertől: Zúgjatok, harangok, hirdessetek bánatot, Ércnyelvetek zengjen szomorú bús hangot, Rezgő kongásotok hirdesse mindennek: Gyásznap virradt fel ma egy szegény háznépnek... Nézzünk csak itten szét a gyászolók között, Mindenki arcára búbánat költözött, Sírás és jajgatás hallatszik e helyen, Szívükből bánkódnak e gyászos eseten. Azért családjai, ne siránkozzatok, Istenben bízzatok, ő a támaszotok, Nyugodjatok meg az ő végzésébe, Figyeljetek inkább búcsúbeszédére: „Szerető hitvesem, drága feleségein, Veled ... évig volt házas életem, Szomorú szívedet vigasztalja Isten, O legyen gyámolod bús özvegységedben. Borulj koporsómra, egyetlen gyermekem, Földi életedre Isten áldását kérem, Légy boldog e földön, ezt kívánja apád, Egykor velem együtt az Ég legyen hazád! Drága jó testvérem, téged is szólítlak, Szerető pároddal Jézusnak ajánlak, Kedves jó komámnak, koma asszonyomnak Hidegülő ajkim minden jót kívánnak! Szomszédok, rokonok, áldásom vegyétek. Összes ismerősök, sokáig éljetek, Tisztelők, rokonok és jó barátaim, „Isten veletek!" - ezek végső szavaim. Tegyétek rám bátran koporsóm fedelét, Csak Jézus keresztje díszítse tetejét, Kísérjetek ki a csöndes temetőbe, Ott lesz fáradt testem örök pihenője. Amen.