A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Fodor Ferenc: Adatok a martonosi paprikatermesztés történetéhez

ba, jól lecsorgatom és langyos helyre rakom. Mama úgy csinálta, hogy volt a tüzelős kályha, abba volt egy fülke ahol tartották a fát, ott csíráztatta. Forgatni kell, ha nem elég nedves utána kell locsolni. Öt napot ha ázik, úgy is jó, de én kivárom a 10-12 napot."

u A csírás magot száraz homokkal keverik, így nem tapadnak össze és egyenletesebben szórható szét. A száraz homokot érett trágyával keverik, ezzel takarják a magot. Van, aki a takaróföldhöz üzletben vásárolható humuszt is kever. Takarás után ismét megöntözik az ágyakat, majd Devrinollal, gyomirtóval permetezik le. Az ágyak fölé a vázat fűzfavesszőből készítik. A vesszőt cigányok szedik a Tisza árterében, darabját egy dinárért árulják a termelőknek. Erre a célra ma már sok helyen vastagdrótot használnak. Két sátorra húznak egy vég fóliát. Középen leföldelik, két szélét téglákkal rakják le. Palántaneveléshez ma már alagútsátrak helyett fátyolfóliát is alkalmaznak. Előnye, hogy locsoláskor nem kell lehúzni az ágyasokról, azonban nem nyújt olyan mértékű védettséget a palántáknak, mint az alagútsátor. 1. kép. Palántás ágyak. A szerző felvétele. A palántáskertet a legtöbb helyen bekerítették. A kerítést kukoricaszárból készítették, ma már dróthálót használnak. A palántát szükség szerint gyomlálják. Az egy méter széles ágyak könnyen átérhetök, ezért nem vetik szélesebb ágyasokba. Ma már hálózati vízről vagy fúrott kútról locsolnak, a slag végére szerelt szórófej segítségével. Ezzel szabályozható a kijuttatott víz porlasztásának mértéke. A már megnőtt palánta locsoláskor könnyen eldőlhet. 11 Sőreg Márta (1966)