Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)

HEINRICH-TAMASKA Orsolya: Megjegyzések a fenékpusztai II. számú kora keresztény bazilika keltezéséhez

MFMÉ - Stud Arch 12 (2011) 225-234 MEGJEGYZÉSEK A FENÉKPUSZTAI IL SZÁMÚ KORA KERESZTÉNY BAZILIKA KELTEZÉSÉHEZ HEINRICH- TAMÁSKA Orsolya A késő antik és a kora keresztény közösségek közötti kontinuitásával foglalkozó munkákban előszeretettel hivatkoznak a fenékpusztai erődre, illetve annak kora középkori átalakulására. Legnagyobb figyelmet a huszadik század elején feltárt, II. ókeresztény bazilikának" elnevezett épület kapott. Az épületet számos kutató a mediterrán térségből érkező kulturális hatások bizonyítékaként tartja számon, amely implicite utal a Kárpát-medencében folyamatosan működő romanizált, keresztény közösségek fennmaradására (TÓTH 1994; TÓTH 1990; MÜLLER 2000). A fenékpusztai erődben és környékén élő kereszténynek tartott népesség Keszthely-kultúra néven vonult be a tudományos diskurzusba és mindenekelőtt női használati tárgyairól nevezetes: korongfibuláiról, kígyófejes karkötőiről, hajtűiről és kosaras fülbevalóiról. Hasonló leletek kerültek elő Pécs/Sopianae környékéről is. A Keszthely-kultúra kialakulásának kezdő dátumát 568-ra teszik, mikor is a langobárdok Itália felé vándorlásával az avarok lettek a térség urai.

1 S bár az iménti korszakkezdés sem problémamentes (BIERBRAUER 2004; HEINRICH-TAMÁSKA 2008), a legnagyobb vitákat mégsem ez, hanem a Keszthelykultúra etnogenezise váltotta ki. Vagy újonnan bevándorolt romanizált, illetve germán népcsoportokhoz, vagy egy helyben maradt romanizált, keresztény közösséghez próbálták kötni a Keszthely-kultúra leletanyagát (THOMAS 1987; TÓTH 1987; MÜLLER 1992; MÜLLER 1996; STRAUB 1999; DAIM 2000; BIERBRAUER 2004; KISS 2006; MÜLLER 2010). Florin Curta értelmezésében Fenékpuszta egyenesen a Justiniánus császár megreformálta kora bizánci birodalom püspöki székhelyeként jelenik meg (CURTA 2001). A kontinuitás kontra migráció körül kibontakozó vitában a II. számú kora keresztény bazilikának kulcsfontosságú szerepe van. Bár a bazilika építésére vonatkozó, Sági Károlytól származó periodizáció bizonyíthatóságának kérdését már felvetették (MÜLLER 1996a), azt nem, hogy az általa definiált épületmaradványok ténylegesen szakrális funkciót töltöttek-e be az egyes korszakokban? A II. számú kora keresztény bazilika a fenékpusztai erőd 14-es számú épülete és mindezidáig az egyetlen olyan intra muros kőépület, amelynek ásatási eredményei közöltek (SÁGI 1961; SÁGI-BAKAY 1971; SÁGI 1989; HEINRICH-TAMÁSKA 2008, Tab. 1). Az épületet már a 20. század elején Csák Árpád részben feltárta, az alaprajzát azonban nem közölte, de Sági utal az Ikotits-féle térképre, ahonnan az épület helyes formája ismert (SÁGI 1961, 397, 3. j„ Abb. l). 1947 és 1959 között Radnóti Aladár, Türr E. és végül Sági Károly vezetésével hitelesítő ásatásokat végeztek a helyszínen, és ennek eredményeit Sági Károly jelentette meg 1961-ben (SÁGI 1961). Az eddigi kutatások fényében ez az épület egyedülálló, hiszen a Drávától északra nem találunk más keresztény templomot, amely az 5. század közepén túl folyamatosan használatban lett volna (SÁGI 1961; TÓTH 1987; CURTA 2001; GÁSPÁR 2002; MIGOTTI 1997). Ha azonban a feltárt objektumokat a fenékpusztai késő római erőd építéstörténetébe ágyazottan vizsgáljuk, alapvető kérdések merülnek fel a felállított periodizáció, és az ahhoz kapcsolódó értelmezések kapcsán. Elsőként is nem világos, hogy a késő antik korban egy vagy több profán használati réteg különíthető-e el? Másod1 Jelen tanulmány egy németül megjelent dolgozat (HEINRICH-TAMÁSKA 2010) átdolgozott kivonata, amely a fenékpusztai szakrális értelmezést kapott építkezéseket vizsgálja kutatástörténeti szempontból. 2 Korábbi irodalomban az ókeresztény Jogaimat használták, a jelenlegi kutatás azonban kora kereszténységről beszél. Lásd MIGOTTI 1997; RISTOW 2007; GÁSPÁR 2002. 3 Összefoglalóan a Keszthely-kultúrához lásd MÜLLER 1992; MÜLLER 1996; DAIM 2000; MÜLLER 2000; KISS 2006; HEINRICHTAMÁSKA 2 OOS. 225