Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)
P. F1SCHL Klára - KULCSÁR Gabriella: Tiszán innen, Dunán túl. A kora bronzkor kérdései a kiskundorozsmai temető kapcsán
P. FISCHL Klára - KULCSÁR Gabriella AZ EZREDFORDULÓ KÉRDÉSEI: ABSZOLÚT KRONOLÓGIA AZ ALSÓ-TISZA-VIDÉKEN A korszak és régió kutatása szempontjából a harmadik fontos előrelépést a kiskundorozsmai radiokarbon adatok publikálása jelentette. Mind a négy csontvázas temetkezésről készült vizsgálat (BENDELŐRINCZY 2002, 87), melyeket most az alapadatok figyelembevételével újrakalibrálva mutatunk be (3. táblázat; 8. kép). 2 5 Az adatok egyéni kalibrálása alapján a temető használatának ideje 2271 (68,2%) 2021 és 2061 (68,2%) 1830 cal BC közötti, illetve 2286 (95,4%) 2115 és 2040 (95,4%) 1756 cal BC közötti időszakot öleli át. 2 6 A vizsgált régióban mindezidáig három lelőhelyről voltak ismertek abszolút kronológiai adatok. A mokrini temetőben és két településen, Klárafalva-Hajdován és Kiszombor-Új Elet Tsz. lelőhelyen végzett mérések eredményeit John M. O'Shea ismertette először (O'SHEA 1992; O'SHEA 1996, 37; továbbá RACZKY-HERTELENDI-HORVÁTH 1992, 45; FORENBAHER 1993, 243-244; GOGÄLTAN 1999). Ezeket szintén újrakalibrálva mutatjuk be (3—4. táblázat; 8. kép). A két településről származó adatok standard eltérése olyan jelentős, hogy a kalibrált adatok értelmezhetetlenül nagy szóródást mutatnak. így pl. a klárafalvai település kora 2457 (68,2%) 1636 és 2143 (68,2%) 1424 cal BC, illetve 2560 (95,4%) 1858 és 1984 (95,4%) 1301 cal BC közötti időszakban fogalmazható meg jelenleg. 3 7 A kiszombori település esetében gondot jelent továbbá, hogy a leletösszefüggések értelmezése és publikálása még nem történt meg, így az adatok relatív kronológiai helyzete is bizonytalan. 2 8 A mokrini temető összesen 312 sírjából jelenleg hat radiokarbon adat (3. táblázat; 8. kép) áll rendelkezésünkre (O'SHEA 1992; FORENBAHER 1993, 244). Ennek alapján a temető 2135 (68,2%) 1883 és 2033 (68,2%) 1771 cal BC, illetve 2196 (95,4%) 1922 és 1977 (95,4%) 1740 cal BC időszakot öleli át. A mokrini temetőt legutóbb Julia Wagner elemezte és három fázisra osztotta azt. Az 1. fázist (kora bronzkor 2/3 fordulója) Kr. e. 2100 körül váltja a 2. fázis (középső bronzkor 1), amit a 3. fázis (középső bronzkor 2.) követne Kr. e. 1900 körül (WAGNER 2005,123, Abb. 10). A temető használatának idejét így a RB Ala és korai A2 fázisokra tette, mely az abszolút kronológiai adatok alapján legalább 250-300 évet, maximum 400 évet ölelne át. A mokrini radiokarbon adatokkal bíró temetkezések Julia Wagner elemzése alapján a 2-3. fázisra tehetők, és egy sem köthető a korai, 1. fázishoz. Ugyanakkor a 3. fázishoz sorolható 259. sír kivételével a másik öt, tipológiai alapon a 2-3. fázisra keltezett temetkezés radiokarbon adatai egy közel azonos időszakon belül szóródnak. Ennek alapján nem tűnik indokoltnak a 2-3. fázis közötti tipokronológiai különbségtétel sem. Ezzel szemben a magyar kutatás a középső bronzkor kezdetét az RB A1/A2 időszak határával azonosítja, abszolút kronológiai adatok alapján pedig a Kr. e. 2000/1900 körüli időszakra keltezi (lásd legutóbb REMÉNYI 2009, 4. térkép, vő. KISS s. a.). 29 Ennek értelmében a mokrini temető használatának 1. fázisa a kora bronzkor 2/3, a 2. fázisa a kora bronzkor 3, míg a 3. fázisa középső bronzkor 1 időszakra, vagyis összességében a temető a RB A0 és RB A2 fázisokra datálható. Amennyiben elfogadjuk Julia Wagner temető-elemzésének pusztán tipokronológiai következtetéseit és azokat kiegészítjük a rendelkezésünkre álló mokrini radiokarbon adatokkal, akkor azt kellene feltételeznünk, hogy a kiskundorozsmai 15., 55., 66. temetkezések a radiokarbon adatok alapján a mokrini temető 2. és 3. fázisába keltezett temetkezésekkel egyidősek. Egyedül a kiskundorozsmai 56. női temetkezés esetében számolhatunk a 1 4C 25 Ezúton is köszönjük Lőrinczy Gábor segítségét, abban, hogy a debreceni MTA A TOMKI-ben végzett vizsgálatok eredményeit megismerhettük és munkánk során felhasználhattuk. 26 Legutóbb Jaroslav Peska foglalta össze a pavlovi proto-Aunjetitz temető feldolgozása kapcsán a korszak (morvaországi késő eneolitikum I-II és RB A0) relatív és abszolút kronológiai eredményeit érintve a kiskundorozsmai és sándorfalvai temetkezésekproblematikáját is (PESKA 2009, 230-260, Obr. 57-59). A kiskundorozsmai temetkezések aproto-Aunjetitz-kultúra 3. fázisával vonhatók kapcsolatba. A pavlovi temető Proto-Aunjetitz időszakát Kr. e. 2130-1800 közé lehet datálni. Lásd még 21. jegyzet! 21 Az adatok egy része meglehetősen idősnek tűnik az eddig ismert ásatásokból származó kerámiaanyag tükrében (P. FISCHL 1997; P. FISCHL 1998; P. FISCHL 1998a). 28 A legkorábbi kiszombori adat (Beta-34450) 2872 (68,2%) 2505 cal BC pl. a késő rézkor/kora bronzkor időszakát képviseli. Az első kiszombori leletmentés során a bronzkori település területén a badeni kultúra telepobjektumait és szórványos leleteit is megtalálták az ásatok (HORVÁTH 1985; vö. P. FISCHL 2008). 29 A kora bronzkor 2-3 időszakhoz nyújt friss adatot a Dunakeszi-Székes-dűlőben feltárt kora nagyrévi jellegű 391. sír adata (lásd 13. jegyzet). 68
