Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)

VÁLYI Katalin: „Barátokfokja". Szermonostor ártéri gazdálkodásának régészeti emlékei

VÁLYI Katalin és a legalább még helyenként bizonyára visszaállítható ártéri gazdálkodás egymásnak ellentmondónak tűnő érdekei között. A természet megváltoztatása, kizsigerelése helyett elődeink tudását felhasználva kellene alkalmazkodnunk a fizika törvényeihez, belátva, hogy nem mindig az ember diktál. Talán akkor kevesebb katasztrófa sújtaná a folyók mellett élőket. IRODALOM ANDRASFALVY 1970 Andrásfalvy B.: A fok és jelentősége régi vízgazdálkodásunkban. Nyelvtudományi Értesítő 70 (1970) 224-228. ANDRÁSFALVY 2007 Andrásfalvy B.: A Duna mente népének ártéri gazdálkodása. Budapest 2007. BEL 1732 Bél M.: Csongrád és Csanád megye leírása. Szerk.: Zombori I. MFMÉ 1980/81-2. ' BLAZOVICH 1985 Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv I. A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig. Szerk.: Blazovich L. Szeged 1985. CSONGRÁD MEGYE Magyarország Földrajzinév-tára II. Csongrád megye. Budapest 1979. HERMAN 1887 Hennán O.: A magyar halászat könyve. Budapest 1887. HORVÁTH 1975 Horváth F.: Szer plébániatemploma és a település középkori története. — Die Pfarrkirche von Szer und die Geschichte der Siedlung im Mittelalter. MFMÉ 1974/75-1 (1975) 343-374. INCZEFI 1958 Inczefi G.: Sövényháza és vidékének földrajzi nevei. A Szegedi Pedagógiai Főiskola Évkönyve 1958,83-1547 MÉSZÖLY 1956 Mészöly G.: Ómagyar szövegek nyelvtörténeti magyarázatokkal. Budapest 1956. ORTVAY 1882 Ortvay T.: Magyarország régi vízrajza a XIII. század végéig. Budapest 1882. REUTER 1970 Reuter C.: A fok vízrajzi köznév és a Fokorú földrajzi név. Nyelvtudományi Értesítő 70 (1970)104-111. SZILÁGYI 1977 Szilágyi M.: A rekesz (Az áradások jelentősége a tiszai halászatban). — The clausura. The importance of flood with regard to fishing int he river Tisza. Népi kultúra — népi társadalom 10 (1977)161-188. VAJDA 2001 Vajda T.: Adatok a Dráva menti középkori fokgazdálkodásról. In: Tanulmányok a középkornál. A II. Medievisztikai PhD-konferencia (Szeged, 2001. április 3.) előadásai. Szerk.: Weisz B. Balogh L. - Szarka J. Szeged 2001, 125-137. „KANAL DER MÖNCHE - BARA TOK FOKJA " ARCHÄOLOGISCHER NACHLASS VOM WIRTSCHAFTSLEBEN DES KLOSTERS SZER IM ÜBERSCHWEMMUNGSGEBIE T Katalin VÁLYI Das Kloster Szer stand in der Arpadenzeit nahe der heutigen Siedlung Opusztaszer nördlich von Szeged auf dem westlichen Hochufer des ehemaligen Überschwemmungsgebietes der Theiß. Nach der Freilegung der Siedlungspfarrkirche im Jahr 1975 erwähnte Ferenc Horváth in der Zusammenfassung der mittelalterlichen Siedlungsgeschichte den Namen „Barátok fokja" (Kanal der Mönche). Diese geographische Bezeichnung ist heute gänzlich unbekannt und aus dem Katalog der Ortsnamen vollkommen verschwunden. 1858 trug Frigyes Boros den Namen in seine handgefertigte Karte in eine große Schleife der Kis-Tisza nördlich von Szer und dort im nördlichen Teil des ehemaligen Sulymos-Sees ein (Abb. 1). Die Siedlung, die neben der Verbindung Szeged-Buda auf dem westlichen Hochufer des ehemaligen Überschwemmungsgebietes der Theiß entstand, liegt zwischen zwei ganz unterschiedlichen Landschaften. Ihre westliche Grenze ist der östliche Rand des „Duna-Tisza közi hátság" (Rücken zwischen Donau und Theiß) mit NW-SO ausgerichteten Lößrücken und sandigen Anhäufungen. Ihre östliche Grenze ist das breite Überschwemmungsgebiet der Theiß, des größten Wassersammlers der Tiefebene. Das Wort „fok" wird zum ersten Mal im Jahr 1055 in der Gründungsurkunde von Tihany erwähnt, seine Bedeutung hat sich dabei bis heute nicht geändert. Es steht für ein natürliches, später auch künstliches Gewässerbett, in dem vor allem zeitweise (gelegentlich auch ständig) das Wasser aus dem Hauptarm eines Flusses oder Sees in einen abgetrennten toten Arm bzw. in tiefere Gebiete eines Überschwemmungsgebietes abfloss. Mit Hilfe der ..fok" konnten unsere Vorfahren schon im Mittelalter die Überschwemmungsgebiete durch eine bewusste Wasserhaltung wirtschaftlich nutzen. Die aus Urkunden bekannten Fischereiplätze entlang der Theiß im Komitat Csongrád waren in den Händen der Benediktinerabtei am Garammellék, der Probstei von Dö648