Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)

VÁLYI Katalin: „Barátokfokja". Szermonostor ártéri gazdálkodásának régészeti emlékei

.Barátok fokj a " halból, melyből nagyobbakat semmilyen más folyóból nem láttam kifogni." (BLAZOVICH 1985, 73). Az ártéri halászó helyek kiemelkedő értéket jelentettek a folyószabályozásokat megelőző évszázadokban. Ezt bizonyítják Szilágyi Miklós vizsgálódásai is, melyek során a Pallavicini uradalom halászati bérleti szerződéseit értékelte a 19. század első feléből. Azt állapította meg, hogy az ártéri rétség halászata „több mint kétszer értékesebb " volt a folyó Tisza kis- és nagyhalászatánál (SZILÁGYI 1977, 163-164). Csongrád megye földrajzi adottságainak köszönhetően különösen gazdag volt a kiváló halászó helyekben, így nem csoda, hogy az oklevelekben is gyakran szerepelnek ezek az adományozások kapcsán. Csongrád megye okleveles említésekből ismert Tisza menti halászó helyei a következőképen oszthatók fel birtokosuk szerint: A legtöbb halastavat, illetve halászó helyet a garammelléki benedekrendi apátság bírta, szinte mind a tizenhatot Csany környékén. Ezek a következők: Böldi rév: 1075, 1124 (ORTVAY 1882, I. 130), Chon: Csany 1075, 1209 (ORTVAY 1882, I. 202), Cunutou: Csányi tó, 1075, 1124 (ORTVAY 1882, 1. 241), Ecetoua picina: halastó Csany környékén 1075, 1124 (ORTVAY 1882, I. 285), Ertue piscina: halastó Csany környékén 1075, 1124 (ORTVAY 1882, I. 297), Filu piscina: halastó Csany határában 1075, 1124 (ORTVAY 1882, I. 312), Gehgi: Tisza-menti halastó 1075 (ORTVAY 1882, I. 331), Haperies piscina: Hapernyás/Hepernyes Csany határában 1075, 1124 (ORTVAY 1882,1. 365), Keubi piscina: Kerby/Kerebeő Csany határában 1075, 1124 (ORTVAY 1882, I. 429), Lutea piscina: Csany határa, 1075, 1124 (ORTVAY 1882, I. 488), Nandortou: Nándortó Csany határa 1075, 1124 (ORTVAY 1882, II. 6), Ostra piscina: Csany határa 1075, 1124 (ORTVAY 1882, II. 80), Sarostou piscina: Csany határa, 1075, 1124 (ORTVAY 1882, II. 193), Sulmus piscina: Csany határa, 1075, 1124 (ORTVAY 1882, II. 232), Wolue/ Velveö piscina: Csany határa 1075, 1124 (ORTVAY 1882, II. 418), Zirega piscina: Csany határa 1075, 1124 (ORTVAY 1882, 11.445). A dömösi prépostságot szolgálta Citei (haltenyésztő Tápé határában) 1138 (ORTVAY 1882. I. 207), Curisa stagnum (Kontra tó) 1138 (ORTVAY 1882, I. 242) és Kurtuelis/Kurtvelis (Körtvélytó = Dóci tó?) 1 138 (ORTVAY 1882, I. 450). A nyúlszigeti apácák kezén volt Áron morotvája (Csongrád táján) 1266-ban (ORTVAY 1882.1. 93) és Durha fluvius (folyó a Tisza mentén Csongrád megyében) szintén 1266-ban (ORTVAY 1882,1. 284). Végezetül a Bakonybéli apátság vagyonát is gyarapította 1036-ban és 1086-ban a Nandortou/Nándortó (ORTVAY 1882, II. 6). Sajnos, Szermonostor birtokairól nem maradt fenn írásos emlék, így nem tudhatjuk biztosan, hogy a Sulymos-tó és a Barátok fokja vajon az ő kezelésükben volt, az ő haszonvételeiket gyarapíthatta-e? A névadás arról tanúskodik, hogy a fok használata egyházi személyekhez köthető. Hiszen a fok neve általában birtokosának, használójának, vagy készítőjének a nevét őrizte meg. A fokokat ugyan az egyéb halászó helyekkel együtt későbbi századokban adták, vették, cserélték, és a használó változásával gyakran a fok neve is megváltozott. Máskor azonban évszázadokon át maradt az eredeti tulajdonos vagy használó neve, amiben a régi szokásjog továbbélését, a szálláshoz, réthez, halászó vizekhez fűződő ősi jog tiszteletben tartását láthatjuk (ANDRÁSFALVY 1970, 31, 155). Ez utóbbi esetre jó példa a „Barátok fokja" is. Mindenesetre abból a tényből, hogy a fentiekben idézett források részletes felsorolásaiban nem szerepel a földrajzi nevünk a távolabbi egyházaknak adományozott halászó helyek sorában, valamint abból, hogy Szermonostor közvetlenül mellette, az egykori ártér magaspartján fekszik, kézenfekvőnek tűnik, hogy a monostor szomszédságában lévő árterületet ők használhatták. Bár meg kell jegyezni, hogy a fokon átfolyó vizet befogadó Sulymos-tó akár az Ortvay által Csany határában lokalizált hasonló nevü tó is lehet — ekkor viszont a garammelléki bencés barátok emlékét őrzi a név. Ám ettől függetlenül az bizonyos, hogy a Tisza hatalmas — legalább 6 km széles — ártere partján álló monostor lakóinak életében mindenképpen fontos szerepet játszhatott az ártéri gazdálkodás. A fokgazdálkodás elemei, a főbb haszonvételek szerint Halászat: Az ártéri gazdálkodás legkézenfekvőbb haszonvétele a halászat volt. A legősibb és legegyszerűbb halfogási technikáknak (így pl. a kézzel fogás, bunkózás, lékezés, borítóhalászat) vagy az ártereken kiválóan használható vejszéknek, varsáknak könnyen elenyésző anyaguk miatt nem maradhatott emléke az ásatáson feltárt leletanyagban. Itt csak annyit érdemes megjegyezni, hogy furcsa módon nincs emléke a szigonyozásnak sem: az őskori településekről szép számban ismert gyönyörűen kidolgozott, nem ritkán tekintélyes méretű csontszigonyoknak nem találjuk megfelelőit a középkori 643