Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)

VÁLYI Katalin: „Barátokfokja". Szermonostor ártéri gazdálkodásának régészeti emlékei

MFMÉ - StudArch 12 (2011) 629-640 „BARÁTOK FOKJA" SZERMONOSTOR ÁRTÉRI GAZDÁLKODÁSÁNAK RÉGÉSZETI EMLÉKEI VÁLYI Katalin Szegedtől északra, az egykori Tisza ártér nyugati magaspartján állott az Árpád-korban Szer monos­tora. A monostor és a település immár 40 éve tartó kutatástörténetében az egyik első fontos mérföld­követ Horváth Ferenc tette le 1975-ben. A telepü­lés plébániatemploma feltárása és feldolgozása so­rán a monostorra és a településre vonatkozó írásos adatokat is példaértékű alapossággal vette számba (HORVÁTH 1975). Megállapította, hogy „... az itteni bencések — sajnos teljesen ismeretlen — gazdasá­gi tevékenysége is hozzájárult a település fejlődésé­hez. " (HORVÁTH 1975, 371). A 145. lábjegyzetben az előbbi gondolathoz hozzáfűzi: „ Talán erre utal a közelben lévő „Barátokfokja" elnevezés". A föld­rajzi névre Inczefi Gézát olvasva talált rá, aki ennyit ír róla: „A Levelényi majortól ENy-ra 1 km-re a Kistiszából kiágazó ér volt. Mélyedésébe a Baksi kanális van ásva. " (INCZEFI 1958, 90). Inczefi 1779-től 1880-ig talált adatokat a névre. Magam 1980 óta folytatom a kolostor gazdasá­gi épületeinek és udvarának a feltárását. Az általam megkutatott épületek miatt is alapvető fontosságú számomra minden, a monostor és a település gaz­dálkodására utaló adat. Az elmúlt három évtized alatt végig folyamatosan foglalkoztatta a fantáziá­mat a „Barátok fokja" — minden kezembe kerülő térképen reméltem rátalálni. A helynévanyagból mára teljesen kiveszett földrajzi nevet az ország te­rületén fellelhető névanyagot részletes, 19 kötetből álló megyei földrajzinév-tárban összesítő Kartográ­fiai Vállalat sem találhatta már az 1970-es években (CSONGRÁD MEGYE). A kitartás meghozta eredmé­nyét: nemrégiben kezembe került egy kéziratos tér­kép, amelyen határozottan és egyértelműen jelölve van a „Barátok fokja". Boros Frigyes ,, Situations Plans des rechtsseitigen Percsora - Szegediner Consortiums in der Csongrader V. Theissfiuss Section" című, 1858-ban készült színes kéziratos térképén Szertől északra, a Kis-Tisza egy nagy ka­nyarulatában. az abban található egykori Sulymos tónak az északi részén látható a kelet-nyugati irá­nyú kis meder. 1 Ez jó alkalmat kínál arra, hogy megpróbáljam számba venni a beszédes földrajzi névvel kapcsolatba hozható régészeti emlékeket, abban a reményben, hogy ez által sikerül bepillan­tást nyerni a monostor gazdálkodásának egyik jel­legzetes részletébe is (1. kép). Az elmúlt évek, évtizedek változó éghajlata, az egyre gyakoribb és egyre nagyobb árvizek miatt is szükséges átgondolni a Kárpát-medence vízrajzi helyzetét. Azon belül az utóbbi időkben egyre töb­bet lehet hallani arról, hogy felül kellene vizsgál­nunk a folyók szabályozásával létrehozott, a koráb­biakhoz képest gyökeresen megváltoztatott árterek helyzetét, hasznosításuk lehetséges változtatásait. Ebből a szempontból is hasznos lehet a régi víz­gazdálkodás elemeit, előnyeit számba venni, a ké­sőbbiekben a további árvízkárok megelőzésére fel­használni. Szermonostor földrajzi környezete A település és a monostor Szegedtől 24 km-re északra, az egykori Szeged-Buda közötti út men­tén, a Tisza árterének jobb oldali magaspartján jött létre. Határa két, egymástól alapvetően különböző tájegységre oszlik. Nyugati határa a Duna-Tisza közi hátság keleti pereme, melynek felszín közeli rétegeire az ENy-DK-i irányú, felső pleisztocén kori löszhátak és homok-felhalmozódások váltako­zása a jellemző. Keleti határa pedig az Alföld leg­nagyobb vízgyűjtőjének, a Tiszának a széles ártere, / Csongrád Megy ei Levéltár. Szentes. CsniT. 57. F lap. 641

Next

/
Thumbnails
Contents