Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)

PUSZTAI Tamás: Könnyűlovas harcos sírja a muhi csatából

PUSZTAI Tamás értelműen, mint az 1. csoport esetében, itt több lehetőség is kínálkozik. Az 1. csoportba tartozó leletek 1. Vasból készült, trapéz alakú csat (3. kép 6), hengeres átmetszetű csatpecekkel. A csattest laposra kovácsolt, rajta famaradvány. Méretei: 4,2x4,5 cm, a csattest vastagsága 0,5 cm, s.: 16 gr. HOM Ltsz.: 2007.21.1.732. (4062). A I. számú halott derekán lévő övet fogta össze. 2. Vasból készült, laposra kovácsolt, visszahajlított fülű, hegyesen végződő tarsolyzáró pecek töredéke (3. kép 4). H.: 3 cm, sz.: 0,5, v.: 0,4 cm, s.: 4 gr. HOM Ltsz.: 2007.21.1.727. (4062). 3. Vasból készült, láncszemekből álló páncél töredéke (4. kép 3), korrodálódott. Mérete: 5,8x5,8x2,4 cm, s.: 34 gr. HOM Ltsz.: 2007.21.1.731. (4062). A rendkívül rossz állapotban megmaradt láncing-töredék röntgenfelvételén elkülöníthetőek az 1,5-1,7 cm átmérőjű láncszemek. A röntgenfelvétel alapján minden egyes láncszembe 4 másik láncszem kapcsolódhatott (2. kép 2-3). A láncing mikroszkopikus felvételén szövetlenyomat látható (2. kép 4). 4. Vasból készült, láncszemekből álló páncél töredéke (4. kép 4), korrodálódott. Mérete: 4,2x3,8x2,5 cm, s.: 24 gr. HOM Ltsz.: 2007.21.1.731. (4062). 5. Vasból készült, két párhuzamosan visszahajtott szárból álló, végén függesztő lyukkal kiképzett csiholó vas (3. kép 7). H.: 11 cm, sz.: 2,3 cm, v.: 0,5 cm, s.: 30 gr. HOM Ltsz.: 2007.21.1.733. (4062). 6. Limnokvarcit (3. kép 5). A tárgy tipológiailag megfelel az őskorból ismert prizmatikus lamella-magköveknek. A magkő m.: 14 mm, a débitage felszín max. sz.: 21 mm, a leütési felszín sz.: 19 mm,

4 s.: 4 gr. HOM Ltsz.: 2007.21.1.728. (4062). A kő nyersanyaga feltehetően a Mátra hegységből származik. Őskori, feltehetően újkőkori készítményt Tehát már akkor is régészeti leletnek számított, amikor a 13. században új gazdája megtalálta és túzszerszámhoz használta. 6. Vasból készült, hosszúkás, nyolcszögletű buzogányfej (3. kép 8). A buzogányfej a vége felé folyamatosan szélesedik, nyolc darab 7,2x1,5-1,7 cm alapterületű síklap határolja. H.: 9,7 cm, átm.: a kiszélesedő végénél 4,8; a nyaknál 2,9 cm, s.: 394 gr. HOM Ltsz.: 2007.21.1.423. (4062). A buzogányfej nyél felőli végéhez a síkokkal fedett középső szakasztól ék alakú, körbefutó hornyolással elválasztott, 1,1 cm széles gyűrűs nyaktag kapcsolódik. A buzogányfej végét félgömb alakban képezték ki. A nyéllyuk a buzogányfej teljes hosszában megtalálható, átmérője 2 cm. Benne a fából készült nyél maradványai láthatóak. 7. Vasból készült, kettő, 0,4x0,6 cm keresztmetszetű, vékony, ívelt 27,5 cm hosszú, párhuzamosan futó szárból álló, alul baltás végűre kiképzett végű késtok merevítő (4. kép 1). A fölső vége alatt 2,5 cm-rel egyszerű, 2,5x1 cm nagyságú fúggesztő fület képeztek ki rajta. S.: 72 gr. HOM Ltsz.: 2007.21.1.426. (4062). A baltás vég két lemeze között 3 mm vastagságban szerves anyag/bőr maradványai láthatók (2. kép 6). Tarsoly: Az 1. csoportba tartozó leletek alapján jól megrajzolhatjuk a halott övét, valamint azokat a tárgyakat, melyek az övre voltak felfűzve. A két láncpáncél-töredék a mellettük talált csiholóvas és kovakő, valamint tarsolyzáró pecek alapján egy tarsoly díszeként értelmezhető. Erősen korrodált felületükön szövetmaradványt látni. A tarsoly tehát nem bőrből, hanem valamilyen szövött anyagból készült. Tulajdonosa a jobb oldalán, az övére fűzve viselte. Hasonló, láncpáncél darabkákkal díszített tarsolyokat találunk a Magyarországra 1246-ban és azt követően beköltöző kunoknál, női sírokban, valamint a jászoknál is. Láncing foszlányából font tarsolynak határozza meg Hatházi Gábor a PerkátaKőhalmi dűlőben lévő kun szállástemető 216. sírjának leleteit (HATHÁZI 2004, 48, 199, 34. kép). A jobb medencelapát és az alkar közti területen páncéling (láncing) másodlagosan felhasznált foszlányaiból varrt tarsoly volt, rátapadt textilmaradványokkal egy 46-55 éves nő nyújtott helyzetű váza mellett. A 273-as sírnál szintén leselejtezett láncingből varrhatták a készségtartó zacskót (HATHÁZI 2004, 116, 14. t. 216/1; 16. t. 273/4). A tárgyak egy 46-55, illetve 53-59 éves nő nyújtott helyzetű váza mellett, a deréknál kerültek elő. A 216. sír a temetőben elfoglalt relatív kronológiai helyzete alapján a kun temetőhorizont legkorábbi sírjaihoz, a 13. század vége14. század eleje közötti időszakba sorolható, míg a 273. sírt Nagy Lajos (1342-1382) szerecsenfej es dénárja keltezi a 14. század utolsó harmadára (HATHÁZI 2004, 118). A Mohi sírban talált tarsolyzáró peceknek szintén a Perkáta-Kőhalmi dűlői kun temető 192. sírjából ismert a párhuzama (HATHÁZI 2004, 117, 19. kép). Vassodrony-töredékekkel díszített tarsolyok a magyarországi jászok sírjaiból is előkerültek a Jászberény, Négyszállási temető 65., 70., 196., 293., 334., 397. és 440. sírjából (SELMECZI 1992, II. T. 27, 48, VIII. t. 33, XII. t. 8-9, XIII. t. 17, XV. t. 28, XVI. t. 49). Buzogány: A Mohi 4062-es sír I. csontvázának övén a tarsoly mögött egy buzogány függött. Nyolcszög alakú, vasból készült buzogány ez idáig sem a 13. századból, sem az azt megelőző és az azt 4 A kőeszköz leírásáért Szolyák Péternek tartozom köszönettel. 5 A nyersanyag és származás meghatározásért T. Biró Katalinnak tartozom köszönettel. 630