Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)

KISS Gábor: Adatok Szentkirály helységneveinkhez

Adatok Szentkirály helységneveinkhez elszegényedett, hogy III. Ince pápa 1198-ban megbízta az esztergomi érseket az apátság megreformálásával. 1224-ben III. Honorius pápa Micha [bihari] comesnek, a monostor alapítójának és kegyurának kérésére elrendelte, hogy a veszprémi püspök ciszterci szerzeteseket telepítsen bele." (GYÖRFFY IV, 702 703). Erre azonban végül mégsem került sor, hiszen a monostor mindezek ellenére végig a bencéseké maradt (MRT 7, 322-323, No. 32/1. Belterület — további irodalommal; HERVAY 1984, 40). Végül „1277-ben IV. László a bencés monostort, mivel kegyurai elhaltak és sanyarú helyzetre jutott, tartozékaival együtt (...) a nyúlszigeti apácamonostornak adta... " (GYÖRFFY IV, 703). Az egyházi intézmény pontos alapítási idejét ugyan nem ismerjük, de annak jóval az első pápai intézkedés (1198) előtt kellett megtörténnie, hiszen a források alapján a közösségnek eddigre már több prelátusa, vagyis apátja volt. „A monostor »Szent (István) király címe« 1253-ban fordul elő: commetanei ... fratres sancti regis de Teluky" formában (SÖRÖS 1912, 453, 1. j. — további irodalommal), ám elnevezéséből a jelek szerint nem jött létre helynév. Érdemes itt szintén még néhány szó erejéig kitérni az alapító személyére is. „Mika ispán valószínűleg azonos azon Héder-nembeli Mihályival, a ki 1198-ban Mag nádorispán mellett még egyszerűen mint bihari ispán van említve, de annak hűtlensége, pártütése után 1199-1202-ben (sőt talán 1204-ig) ö lett Imre király nádora. " — írta Sörös Pongrác (SÖRÖS 1912, 453^154). Már a valószínűleg Karintiából, II. Géza idején (1141-1162) betelepült nemzetségalapító, Héder is fontos hivatalokat töltött be. 1146-ban már ispán, 1150-1157-ben II. Géza udvarbírája, 1162-ben pedig III. István nádora volt (SEBŐK 1994a; továbbá KARÁCSONYI 1900, 597-617). A település közepén ma kőkereszt jelzi az 1725-ben még álló kéttornyú középkori templom és a kolostor (PMM 2, 205, 207) romjainak helyét, amelyet 1802-ben bontottak le, hogy anyagát az új templom építéséhez felhasználják. A kereszt szomszédságában álló Fürésztelepen 1965-ben még látszottak a középkori falmaradványok, közöttük a hajdani szentélyé is (MRT 7. 322-323, No. 32/1. Belterület). Most folytassuk a sort az egyszerűbb, ám régészetileg jól adatolható falusi plébániatemplomokkal: Szentkirály, Szent István király-plébániatemplom (egykor Pest vármegye, ma Bács-Kiskun megye) Jól kutatott régészeti lelőhely a Kecskemét közelében fekvő Szentkirály falu (korábban Lászlófalva) amelynek település- és birtoktörténete Pálóczi Horváth András negyed évszázados kutatásai nyomán jól rekonstruálható (PÁLÓCZI 1996, további irodalommal). „Szentkirály az Árpád-korban királyi birtok volt, 1075-ben csongrádi várnépek éltek rajta. A tatárjárás idején elnéptelenedett. " állapította meg az ásató legújabb összefoglalásában (PÁLÓCZI 1996, 9). „A X. században a honfoglaló magyarok köznépi temetője létesült a [középkori alapokon 1901ben épült] református templomtól délnyugatra kb. 400 m-re. A temető legkésőbbi sírjait Béla dux és Salamon pénzei keltezik, tehát az 1060-1070-es években szűnt meg. A lakosság valószínűleg elköltözött. " írta Pálóczi Horváth András. „A temető fölött ugyanis egy későbbi. Árpád-kori település létesült, melynek árkai és gödörházai átvágják a sírokat. Ez a XI. század végén ide települő új közösség nagy kiterjedésű települést hozott létre, amelynek nyomai a templomtól nyugatra, délre és keletre is megtalálhatók: laza szerkezetű település hatalmas árokrendszerrel, mely szántóföldeket, kerteket vagy állattartó helyeket vett körül. Az lehetett az első Szentkirály falu, melynek templomát Szent István tiszteletére szentelhették, s a templom körül temetőt létesítettek. Az Árpád-kori falu pusztulása után a domb mintegy 100 évig állt lakatlanul, ezalatt az árkok, gödrök betemetődtek. Az Árpád-kori temető fölé rétegződött a késő középkori falu temetője, sőt egyes épületek alapozása is belevág a korábbi sírokba. "(PÁLÓCZI 1996, 12) A lezajlott folyamat tehát jól adatolható: A település régebbi temetője (Lászlófalva/SzentkirályHomokbánya) a 10. századtól volt használatban, kb. az 1060-1070-es évekig. „Az általunk feltárt temetőrészt I. István, Béla dux és Salamon pénzei és „S" végű hajkarikák keltezik." (PÁLÓCZI 1976, 302). Ezt követően a szomszéd dombon új temető nyílt, aminek kiváltó oka aligha lehetett más, mint a Szent István tiszteletére szentelt templom (1. kép 5) felépülése, illetve a templomépítés tervbevétele. Ne feledjük, hogy a Gellért püspök legendájának XII. fejezete olyan keresztény temetőkről is említést tesz, ahol még nem állt templom: „Keresztelő Szent János napján szentbeszéd és áldásosztás után így járultak a püspökhöz vagy százan, és kérték, szenteljen náluk helyeket, hol templomot Jognak 615