Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)

KISS Gábor: Adatok Szentkirály helységneveinkhez

KISS Gábor esett. Legnagyobb számban tehát minderre közvet­lenül a szentté avatása utáni, és még a Szentkirály helységnevek írott forrásokban való feltűnése előtti időben került sor. A 13. század folyamán feltűnő Szentkirály nevű falvak tehát a már álló Szent Ki­rály (azaz Szent István király) titulusú templomaik­ról kapták nevüket. Nagyjából ugyanezen időszak jelölhető ki ak­kor is, ha más irányból közelítünk az említett prob­lémához. A Szentkirály nevű templomok és falvak nevének keletkezésénél logikusnak — ámbár az írott forrásokkal egyértelműen meg nem erősített­nek — tűnik az a feltételezés, hogy a templom titu­lusa és maga a helynév is második szent királyunk, I. Szent László (1077-1095) III. Béla (1172-1196) által kezdeményezett, 1192. évi III. Celesztin (ere­deti nevén Giacinto Bobone-Orsini) pápa (1191­1198) által való szentté avatása előttről származik, hiszen ezután az országnak már két szent királya volt: István és László. Ez utóbbi kanonizálása után az új templomok esetében a Szentkirály meghatá­rozás értelemszerűen valószínű visszaszorulhatott, hiszen ha pontosan akartak eljárni, úgy vagy Szent István vagy Szent László király tiszteletére szentel­ték fel az adott egyházat, még akkor is, ha a Szent Istvánhoz kötődő Szentkirály elnevezés továbbra is használatban maradt, pl. augusztus 20. = Szentki­rály ünnepe (in festő S. Regis) (KRISTÓ 2000, 172), vagy a várjobbágyok felső rétege = Szentkirály szabadjai (filii, liberi, iobagiones S. Regis) (DRAS­KÓCZY 1994; ZSOLDOS 1994). „Nem igazolható az a kézenfekx'őnek mutatkozó feltevés sem, hogy e hely­ségneveink László király szentté avatása előtt (te­hát 1083 és 1192 közötti időben keletkeztek volna, hiszen a 12. század végétől már két szent királyunk volt, így e nevek már nem tölthették be az azonosí­tó, egyéniesítő funkciót. " (MEZŐ 1996, 130). A fentiekben elmondottakból számunkra az következik, hogy a településnév írott forrásokban való első megjelenését és a településnek nevet adó templom titulusának kiválasztását élesen szét kell választanunk egymástól. Hiszen a templom titulu­sának kiválasztása időben meg kell, hogy előzze a településnév kialakulását, főként pedig annak első írásos említését. Mivel a templom védőszentjének kiválasztása egykorú a templom felépítésével, a templom építési korának meghatározása egyben ki­jelöli a patrocínium kiválasztásának idejét is (nem számolva itt a középkorban egyébként is ritka patrocíniumváltás lehetőségével). A Szentkirály településnevek folyamata tehát valószínűleg a következő módon zajlott le: 1) 1083 és 1192 között templomot alapítanak Szent István magyar király tiszteletére és ettől fog­va az épületet Szent Király-templomnak nevezik. 2) A mellette fekvő hely vagy település a temp­lom Szent Király titulusát kapja és azt is előbb­utóbb Szentkirálynak nevezik el. 3) Ezt követően a Szentkirály településnév va­lamikor (korábban vagy későbben) feltűnik az ok­levelekben is, a 13. század elejétől fogva. Állításunk igazolására forduljunk most a kér­désben idáig még ki nem használt forráscsoportok­hoz. Elsősorban azt nézzük végig, mit is tudhatunk meg az eddigi régészeti, műemléki és művészettör­téneti kutatások alapján a Szentkirály nevű helysé­gek Szent István (azaz Szent Király) titulusú temp­lomairól. Mindezek mellett érdemes azonban a kapcsolódó történeti adatokat is újból áttekinteni. Karsai Géza (KARSAI 1938, 206-255) és Bálint Sándor (BÁLINT 1977, II, 211-214) korábbi megyén­kénti összeállítását követően Kristó Gyula 1978­ban megjelent, széles anyaggyűjtésen alapuló ta­nulmányában 52 Szentkirály helynevet gyűjtött össze (KRISTÓ 1978, 168-169). Mező András 1996­ban néggyel kevesebbet, azaz 48-at számlált (MEZŐ 1996, 125-127), hiszen gyűjtése jellegénél fogva ki­zárta azokat az eseteket, amelyek csak újkori gyűj­tésekben, határnévként fordulnak elő (MEZŐ 1996, 130). Az általa felsorolt Szentkirály helynevek kö­zül azonban csak 46 lokalizálható több-kevesebb pontossággal, és csupán 32 esetben maradt fenn maga a patrocíniumi névforma. A középkori Szent István hagyományok térbeli elterjedését összegző Magyar Zoltán (MAGYAR 1996, 49-60) mellett Mező András 2003-ban megjelent könyvében a középko­ri Magyarország területéről összesen 140 darab Szent István királynak ajánlott monostort, templo­mot vagy kápolnát gyűjtött össze, ám ezek közül csak 40 darabot sorolt fel Szentkirály nevü telepü­lésen (MEZŐ 2003, 189-200). Az idézett szerzők által összegyűjtött Szentki­rály helységek, illetve az elnevezésüket motiváló egyházi épületekről sajnos alig néhány esetben ren­delkezünk pontosabb és részletesebb történeti ada­tokkal, valamint régészeti megfigyelésekkel. Érde­kes azonban, hogy amennyiben ilyen adatok rendelkezésre állnak, úgy ott minden esetben iga­zolható, vagy legalább is valószínűsíthető a 13. századnál korábbi eredet. Alábbiakban elősorolt példáink — amelyek között egyházi épületek és in­tézmények egyaránt vannak — mind ilyenek, és többségükben a mai Magyarország területéről, an­nak is inkább északi, északnyugati és nyugati, ne­610

Next

/
Thumbnails
Contents