Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)
RÉVÉSZ László: 11. századi temető Karcsa-Kormoskán
MFMÉ - Stud Arch 12 (2011) 529-558 IL SZÁZADI TEMETŐ KARCSA-KORMOSKÁN RÉVÉSZ László BEVEZETÉS A karosi honfoglalás kori temetők feltárásához kapcsolódva 1986-1990 között terepbejárás során kíséreltük meg további 10-11. századi temetők és települések helyének meghatározását Bodroghalom, Karos, Karcsa és Pácin községek határában. E mikrorégiós kutatás célja az említett temetők régészeti környezetének vizsgálata volt. A munkálatok elvégzését az is indokolta, hogy e falvak területéről több olyan szórványlelet is napvilágot látott, amelyek újabb, szerencsés esetben teljesen feltárható temetők előkerülésével kecsegtettek: Bodroghalom határában 1942-ben egy csőszkunyhó ásása során Richwin strassburgi püspök (913-933) denára került elö Dr. Szabó Endre helyi földbirtokos dinnyeföldjén; az érme ma is a Magyar Nemzeti Múzem Éremtárában található (KOVÁCS 1989, 20). Karcsáról 1923-ban Nagy András bíró ajándékaként jutott a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményébe egy csikózabla, egy vaskarika és egy hevedercsat; a tárgyak pontos lelőhelye ismeretlen (J. DANKÓ-PATAY 2000, 58). Ugyancsak Karcsán, a Tégláska nevű falurészen egy É-D-i irányú, kb. 300x100 méteres ovális homokdomb lábánál, az Árpád u. 2. (ma Árpád u. 4.) számú házzal szemközt, az úttest túloldalán homoknyerő gödröt ástak 1960-ban, s a munkák során egy csontvázat és egy vas nyílhegyet találtak. A sírt megbolygató parasztember azonban éjszaka megrémült a csontváztól, s azt másnap mindenestül visszatemette. A leletet Nagy Géza karcsai tanító levélben jelentette Dienes Istvánnak (MNM), aki azonban pénzhiányra hivatkozva az egyébként nem veszélyeztetett lelőhelyen nem indított leletmentést. E munkára csak 1996-ban e sorok írója kerített sort, sajnos negatív eredménnyel (1. kép 1). A terepbejárások során 1988-ban találtunk viszont rá Karcsa-Kormoska lelőhelyre egy kerek, kb. 100 m átmérőjű homokdombon. A domb tetején és északi oldalán egy 20-25 m átmérőjű területen embercsontok hevertek a szántásban. Valószínűsíthető volt, hogy itt egy 10. vagy 11. századi temetőt bolygatott meg az eke. Régészeti leletet ugyan nem találtunk a felszínen, a Herman Ottó Múzeum Régészeti Adattárában azonban rábukkantunk Megay Géza 1948-ban írott, ide vonatkoztatható jelentésére. 1 Megay Géza a közeli KarcsaSomoson végzett akkoriban rövid leletmentést egy 8-9. századi szláv temetőben, Váradi István szőlőjében. A jelentés szerint a szőlő tulajdonosa felhívta a figyelmét arra, hogy a Somostól északkeletre 250-300 méterre lévő dombon néhány évvel korábban a szántás során edényeket, kengyeleket, kardokat és csatokat találtak. Karosi feltárásaim során az ott dolgozó nyugdíjas karcsai ásatási munkásaim e híradástól függetlenül is megerősítették a fent elmondottakat, bár ők csak egy kard előkerülésére emlékeztek. A jelzett terület bejárása során minden kétséget kizáróan meggyőződtünk arról, hogy a lelőhely azonos a jelentésben és a visszaemlékezésekben megjelölt területtel. Ennek nyomán indítottuk meg ott az ásatást, melynek során 1996-98 között három ásatási idényben teljes egészében feltártunk egy 107 sírós temetőt.~ / HOM RégAd. 737-69. 2 A leletanyaga MNM Honfoglalás kori gyűjteményéhen található, ltsz.: 2002.1.1-2002.46.2. 529