Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)

Susanne GREIFF: A Szeged-Kiskundorozsma, hosszúháti ezüstleletek ötvözéstechnikai vizsgálata. Adatok a 10. századi fém mellékletek és ezüstpénzek lehetséges összefüggéseiről

Susanne GRE1FF téssel és/vagy lehűtéssel elnyerje a kívánt formát és tulajdonságokat (BREPOHL 1992). Ugyanakkor már a természetben előforduló ezüstércben is fel­lelhetők kis mennyiségben bizonyos egyéb össze­tevők, úgymint az arany, ólom, réz és bizmut, ame­lyek később az elkészített tárgyakban is megtalálhatók (RAUB 1995, 256). Az ezüst ólomér­cekből való kivonásakor, vagy más fontos fém­megmunkálási folyamatok, mint pl. a kupelláció során ismételten nagyobb mennyiségű ólom kerül a tárgyba. A következőkben áttekintjük a réz szerepét az ezüstötvözetekben. Az 595. sír mindegyik vizs­gált tárgya nagyon sok rezet tartalmaz. Az ezüstöt az ún. kupelláció" alkalmazásával már az ókorban 0,3-0,5% Cu rézhányadig meg tudták tisztítani (MC KERRELL-STEVENSON 1972; KOHLMEYER 1994; BAYLEY 2008). Az 1% fölötti rézmennyiség általá­nosságban szándékosan hozzáadott fémadaléknak számít (WANHILL 2005, 51), amely arra szolgált, hogy a napi használat számára egy egyébként puha ezüst­ötvözetet kovácsolással edzhetővé tegyenek. Ehhez azonban már néhány százalék is elegendő. Az itt megfigyelt nagy rézmennyiség inkább akadályozza a precíziós mechanikai átalakítást, öntött techniká­val készített ezüst tárgyaknál azonban igen hasznos, mert lényegesen csökkenti az ezüst olvadáspontját (BREPOHL 1992, 41-47). A legalacsonyabb olvadási hőmérséklet, 779 °C 72% ezüst és 28% réz keve­rékével érhető el. Ez az olvadáspont-minimum a hőmérsékletgörbén, amellyel szemben az ötvözet­összetétel áll, eutektikumként van jelölve. Ez az eutektikus ötvözet ugyan szilárd, viszont rideg és mechanikai átalakításra csak korlátozottan alkalmas. Ennél több vagy kevesebb rezet tartalmazó ötvöze­tek esetében az olvadáspont ismét magasabb. Az 595. sír tárgyainál regisztrált rézmennyiség kevéssel az eutektikus összetétel felett és alatt van (1. táblázat). Míg a tiszta ezüst 961 °C-on olvad, addig egy 26%-os réztartalmú ezüstötvözet, mint amilyen a párta(?)vereté (2010.3.2), kb. 780 °C ol­vadáspontú. Ez az érték csaknem megfelel az emlí­tett eutektikus összetétel minimális olvadási hő­mérsékletének. Más tárgyakban, mint a kaftánveretben (2010.3.6.) nagyon sok, több mint 46% a réz ará­nya. Ez az olvadáspontot kb. 850°C-ra emeli, amely még mindig lényegesen alacsonyabb, mint a tiszta ezüstté. Az eutektikum ezüstben gazdag fe­lén foglal helyet az övveret 14%-al (2010.3.7), amelynek kb. 880 °C lenne az olvadáspontja. A megfigyelt ezüstötvözetek e két érték (780-880 °C) között mozognak. Mindannyiukra jellemző, hogy összehasonlíthatóan alacsony olvadáspontjaik mel­lett jelentősen rideg anyagkeménységgel és rossz mechanikai nyújthatósággal rendelkeznek a tiszta ezüsttel, illetve az alacsony réztartalmú ezüsttel szemben. Ez utóbbi hidegen jól alakítható és egy befejező lehűtéssel edzhető, viszont rosszabbul önthető. Az 595. sír kilenc elemzett ezüsttárgya közül egyiknek sem kevesebb a réztartalma 13%-nál. Két darab (2010.3.2.; 2010.3.6) (préselt)lemezes, a töb­bi öntéssel készült. Anélkül, hogy csiszolatokon metallográfiai vizsgálatokat végeztünk volna, a 2010.3.2. leltári számú tárgy esetében az utóbbi el­járás tűnik valószínűnek, készítési módja, anyag­vastagsága és díszítő részleteinek kidolgozása alap­ján. A másik darab lemezből történő kialakítása szintén kétséges, mivel az inkább egy öntéssel ké­szült tárgy makroszkopikus tulajdonságait hordoz­za. Ennek felel meg a magas réztartalom is. Csaknem mindegyik megvizsgált veret esetében olyan ötvözetekről van tehát szó, amelyek az ön­téshez különösen alkalmasak voltak. Az érmek kö­zött is van egy példány, amelynek ötvözete sokkal inkább megfelel az öntéstechnikai előállítási mód­nak, mint a pénzveréshez szükséges magas mecha­nikai alakíthatósági képességnek. Az ezüstötvözet mechanikai és öntéstechnikai sajátosságai mellett annak színe is a benne talál­ható rézmennyiség függvénye. 20%-os rézaránytól a fém színe észrevehetően sárgásfehérbe hajlik (BREPOHL 1992, 44). Mivel azonban a honfoglalás kori ezüst tárgyak ezüst felülete aranyozással válta­kozik, az erősen réztartalmú ezüst sárgás árnyala­ta a színkontraszt miatt bizonyosan kevésbé tűnt fel. Az ezüstműves az ezüsttárgyak többségét a 5 A kupelláció már az ókorban is megszokott eljárás volt, amely vagy arra szolgált, hogy az ezüstöt nagymértékben elkülö­nítsék a frissen megolvasztott ólomtól, vagy arra, hogy a régi ezüstöt a szennyező fémadalékoktól megszabadítsák. Kis adagok „próbájára " is használták ezt az eljárást, a szennyezett ezüstnek a kupelláció előtti és utáni mérésével az ezüstöt­vözet tisztaságának meghatározására. Az eljárás alapja azonban mindig a folyékony ezüst jó oldhatósága a többletben lé\ >őfolyékony ólomban, valamint az olvadt ólom azon tulajdonsága, hogy a levegő oxigénjének hatására egy különálló ha­bos ólomoxid réteget képez, amely az ezüstben lévő szennyeződéseket, mint egy szivacs, magához vonzza. 484

Next

/
Thumbnails
Contents