Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)

LŐRINCZY Gábor - TÜRK Attila: 10. századi temető Szeged-Kiskundorozsma, Hosszúhátról. Ujabb adatok a Maros-torkolat Duna-Tisza közi oldalának 10. századi településtörténetéhez

10. századi temető Szeged-Kiskundo rozsma, Hosszúhátról A fémvizsgálatok további eredményei között említhetjük annak a triviálisnak tünő, de természettudományos módszerekkel kellően még nem bizonyított tétel ismételt és mind biztosabb megerősítését, mely szerint a honfoglalás kori ezüsttárgyak (pontosabban ezüst alapú ötvözetből készült tárgyak) alapanyagának előállításához a kalandozásokból származó pénzeket használtak. Ma már ugyanakkor azt is valószínűsíthetjük, hogy a kiegészítő anyagokkal, elsősorban rézzel való ötvözésük mértéke az esetek többségében feltehetően nem pusztán a véletlen, illetve az ezüsttel való „spórolás" müve, hanem a korabeli ötvösök valószínűleg ismerték az ezüst-réz ötvözetnek azt az ideális arányát (kb. 72% ezüst és 28% réz), amellyel jóval alacsonyabb, a tiszta ezüsténél (961,78 °C) közel 200 °C-al kisebb olvadáspontot (779 °C) lehet elérni (BENCZE-SZIGETI 2010, 16. kép). Szerintünk az ötvözetképzés (egyik) alapvető célja az olvadáspont csökkentése volt.

5

1 A honfoglalás kori ötvös mesterek helyzetét egyszerűbbé tette e téren az is, hogy a 930-940-es évek észak-itáliai kalandozásai során a hadjáratokban résztvevők már nagyszámú olyan, nagyobb mennyiségű rézzel kevert ezüstpénzt kaptak, amelyek olvadáspontja már-már közelített az „ideálishoz". A kiskundorozsmai 100. sírból ilyen pl. Provence-i Hugo és II. Lothar (931-947) verete (MFM ltsz.: 2002.28.5), ahol az itáliai pénzeknél átlagos 10-12% körüli réztartalom majdnem eléri a 24%-ot. A híres, Liutprandtól származó írásos adat, mely szerint a magyarok rézzel kevert ezüstpénzeket kaptak,'

2 immár régészetileg is kimutatható és alátámasztható. Az anyagvizsgálatok arra is rámutattak, hogy a veretek alapanyagául szolgáló ezüstötvözet rézzel való, akár nagyfokú (20% fölötti) keverése során fellépő sárgásfehér árnyalat valószínűleg nem okozott különösebb esztétikai problémát, hiszen az jól megférhetett az aranyozott felületek sárgás színével. Hasonló hatást eredményezhetett az aranyozott ezüsttárgyak ismételt felhasználása (átöntése) is, ami a vizsgált kiskundorozsmai veretek esetében ugyan nem jellemző, de más lelőhelyek anyagánál több, egymástól független vizsgálat is megerősítette (CSEDREKI-LANGÓ-BOLLÓK 2010). Ugyanakkor az ezüstfelület színének végleges eléréséhez a korabeli ötvösök szinte biztosan használták az ún. fehérítés nevű eljárást (GREIFF 2011.485), mely során a tárgyak felületén a réz és más anyagok kivonásával jelentős ezüstdúsulást tudtak elérni." A kiskundorozsmai vereteken végzett fémvizsgálatok kimutattak olyan elemeket is, bár csak igen kis mértékben, amelyek újdonságnak számítanak. A palladium és a bizmut megfigyelése'

4 közül főként az utóbbi lehet érdekes, mivel az európai 10. századi leletekre vonatkozó archeometriai szakirodalomban ez az elem eddig egyértelműen a dirhemekre volt jellemző (GREIFF 2011, 487). A gesek. Ezeket egy-egy, az adott objektumból, mint zárt leletegyütteshói származó állatcsont radiokarbon (AMS) kormeghatározásával kellene kontrollként kiegészíteni. A TL vizsgálatokban Európában élen járó lublini laboratórium komplex vizsgálatai segítségével Lengyelországban — ahol a kora középkori kerámiatipológia hasonló gondokkal küzd — egyes telepek esetében a krakkói kollégák 50-70 éves pontossággal tudtak teleprészeket elkülöníteni egymástól (az egy-egy rétegből származó TL. radiokarbon és dendokronológiai adatok „ metszetéből') (BUKÓ ETAL. 2008). A magyar honfoglalás kori leletanyag TL vizsgálatai megbízhatóságának teszteléséhez első lépéseként szükséges lenne a pénzes sírokból származó kerámialeletek TL vizsgálatára, valamint magukra a telepek (elsősorban cserépbográcsokat és/vagy bordás nyakú edények töredékeit tartalmazó objektumok) analízisére. A fent leírt kutatási projekt a szegedi Móra Ferenc Múzeumban előkészítés alatt áll. 51 Hasonló eredményre és következetésre jutott Bencze Zoltán és Szigeti Judit is a nemrég közölt Soroksár (M0 Bp 09) lelőhely 7. sírjában, a nvak körül feltárt ezüstveretek anyagösszetételével kapcsolatban (BENCZE-SZIGETI 2010. 58). 52 A kérdésről részletesen: HAHN 2005. 53 Az ezüst alapú ötvözetekből készült honfoglalás kori veretek anvag-összetételi vizsgálatainál a felszínen jelentkező, makroszkopikusan sokszor észre sem vehető korrózió mellett ennek a műveletnek a hatását is figyelembe kell venni a mérési felületek kiválasztásánál, ha pontos és a tárgy egészére valóban jellemző értékeket kívánunk elérni (GREIFF 2011. 486). 54 Ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy pl. a bizmut-tartalom — mint ahogyan a többi vizsgált fémikus elem is — érclelőhelyenként változik. Altalánosságban azonban elmondható, hogy a hidrotermális ércesedésekben gyakori, de erősen lelőhelyjüggö elegy rész, tömegszázalékos meghatározása fontos lehet a későbbi érclelőhelyek esetleges azonosításakor. A palladiummal kapcsolatban ugyanakkor hangsúlyoznunk kell. hogy a módszer jellegéből (Rh-röntgencső) fakadóan a jelenléte nem bizonyítható. Amennyiben más, kvantitative pontosabb anyagvizsgálati módszer igazolja a palladium jelenlétét, az igen értékes adalékanyag lehetne az arany eredeti származási helyének kutatásában. Az ón-ólom előfordulásánál a műhelyhagyományok esetében a közöttük megfigyelt anyageltérést ugyanakkor a kiindulási primer ércek összetétele közötti különbség is okozhatja. Például: a hidrotermális érclelőhelyekről származó ércekben alacsony az óntartalom. de magas lehet a cink. miközben pegmatitos jellegű érclelőhelyek érceiben kifejezetten magas ónkoncentráeióval kell számolni. Köszönjük Kóbor Balázs geológus (SZTE Ásványtani, Geokémiai és Kőzettani Tanszék) tájékoztatását. 439