Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)

Falko DAIM - Jérémie CHAMEROY - Susanne GREIFF - Stephan PATSCHER - Peter STADLER - Bendegúz TOBIAS: Császárok, madarak, indadíszek. Egy bizánci övveret a 8. századból és egy új lelet Dél-Magyarországról

F. DAIM-J. CHAMEROY-S. GREIFF-S. PATSCHER-P. STADLER-B. TOBIAS 70 000 sírleletet és sok települést foglal magában, amelyek közül csak keveset lehetett feltárni. Az avar férfisírok legszembetűnőbb leletei a 600 környékétől kezdve egészen a birodalom fennállásának végéig fellelhető, sok részből álló övgarnitúrák. Előállítási technikájuk, formájuk és díszítésük gyorsan változik, így datálás céljára jól megfelelnek. Az övgarnitúrát éppen ezért „az avar kronológia gerincének" is lehetne nevezni. Az avar kort általában három, időben egyenlőtlen periódusra osztják fel, a kora- a középső- és a késő avar korra. Ez utóbbi az egész 8. századot fogja át. A késő avar kori övdíszeket és kantárdíszeket általában ónbronzból öntötték. A sikeres öntés után a legtöbb csatot, veretet, és szíjvéget még többé vagy kevésbé finom utólagos munkának vetették alá. A kiöntött tárgyak lényegesen kisebb hányadát tüzaranyozták, vagy — ami még ritkább — ónozták. A településeken felszíni leletként előkerülő félkész termékek és hibás öntvények bizonyítják, hogy a sokezer övgarnitúra és a kantárdísz gyártása avar területen történt (pl.: WINTER 1996). Konkrét műhelyeket eddig még nem sikerült feltárni, amelynek magyarázata az lehet, hogy a régészet a sírleletekre koncentrál, valamint az, hogy a telepásatásoknak a temetőfeltárással szemben nagyobb a költsége, illetve kevésbé látványos eredménnyel járnak. Mindamellett a nagy területű autópályás projekteknél végzett megfigyelések a közeljövőben jelentős új kutatási eredményeket hozhatnak. A késő avar kori övveretek a díszítések és a motívumok lenyűgöző sokféleségét mutatják, közülük sok már első ránézésre ókorinak látszik: a palmetták és szőlőindák, griffek és állatküzdelmi jelenetek, Nereidák delfineken, sas, vadkan és sok más.

3 Nem csoda, hogy a késő avar leleteket eleinte késő ókorinak tartották. Először csak a nagyobb temetők gondos kronológiai, bizonyító elemzései hoztak igazolást időbeli besorolásukkal a gyors változásokkal és az ötvösségben megjelenő helyi különlegességekkel kapcsolatban (KOVRIG 1963, 103 ff.; DAIM 1987, 27 ff.; ZÁBOJNÍK 1995; SZALONTAI 1996; BREUER 2005). Egyvalami azonban sokáig tisztázatlan maradt: milyen úton jutottak el a motívumok az avarokhoz? Bizánci előképek, mint például egyszerű csatok, amelyek Közép-Európában a 7. században igen elterjedtek voltak, nem ismertek a 8. századi avar területről. Úgy tűnik, hogy Bizánc és az avarok között a szokásos kereskedelmi kapcsolatok a 7. század vége körül teljesen megszűntek. A késő avar övdíszítésen lévő ókori motívumok közül csak keveset lehet problémamentesen a korai- és a késő avar kori leletanyagból levezetni. Ilyenek a vadkanfejek, amelyeket germán hagyományú kora avar díszekről ismerünk (GARAM 1981; KISS 2001, 53, Abb. 149., Taf. 35. 20.) — még ha kérdéses is, hogy a több mint 100 év időrendi különbség hogyan hidalható át, és egy bizonyos virágdísz, amely elsőként egy közép avar szíjvégen tűnik fel és lehetséges, hogy selymen vagy ezüstedényeken ábrázolt kínai előképei vannak (LÁSZLÓ 1955, 30, Abb. 9a., Taf. 8. 1.; DAIM 2000. 132-136). Csupán az oroszlántestü, sasfejű és -szárnyú keveréklényről, a griffről feltételezhető, hogy nagy valószínűség szerint a 7. század második felének egyszerű bizánci csatjain érkezett a Kárpát-medencébe (DAIM 1990. 286 ff.). A többi motívumhoz hiányoztak a megfelelő előképek. A helyzet alapvetően megváltozott az öntött övdíszek kémiai vizsgálata során, amelybe a híres, sok darabból álló hohenbergi (Steiermark, Ausztria) övgarnitúrát (1. kép) is bevonták. Mint ismeretes, a veretek 1894-ben egy karantán sírban, egy pompás karoling kétélű egyenes karddal, „spatha"-\a\ együtt kerültek elő. Kiderült egyrészt, hogy a garnitúra sárgarézből készült, ezzel szemben — amint már megjegyeztük — az átlagos avar garnitúrák ónbronzból vannak, másrészt „az avar bronzművészet remeke"-ként ismert hohenbergi együttest a tüzaranyozás előtt számos darabból forrasztották össze. Egy nem nemes anyagból készülő dísztárgy esetében ez óriási munka, amelyet más avar tárgyakon még nem sikerült megfigyelni. Nem jutottunk tovább annál a felismerésnél, miszerint a hohenbergi garnitúrának semmi köze nincs az avarokhoz, ami az első lépés volt a hohenbergi öv történeti újraértékeléséhez (DAIM 2000, 136 ff.). Közel hasonló időben került elő a bozeni Szent Virgílius templomban egy bolygatott sírból két szíj vég (2. kép 2-3), amely a hohenbergivel mutat formai rokonságot (DAL Rí 2000). Technikailag ugyan más a kidolgozásuk, mivel azonban ónbronzból, egyfajta üreges öntéssel egy darabban készültek, ugyancsak alapvetően különböznek a hasonló avar daraboktól. 3 Részletesen Jan Dekan foglalkozott a témával, bár a közvetítő utakat nem sikerült tisztáznia: DEKAN 1972. 338