Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)
GARAM Éva: A zamárdi avar kori temető többes temetkezései
GARAM Éva márdi nagy temetőn belül a dél-német területeken ismert meroving kori nemesi családi temetkezésekhez hasonló lehetett. Analógiaként említjük az Ulm környéki Niederstozingen-i családi sírcsoportot, ahol a nemesi család férfitagjai két esetben hármasával fekszenek a nagy ácsolt sírkamrákban, körülöttük a családhoz tartozó nők és gyermekek, egy egyes és egy kettős lósír. A gazdagságot jelző további öt ló szerszámzatához tartozó mellékleteit a fegyveres férfiak sírjaiba helyezték. Az alamann szállásterület közepén fekvő, a 7. század elejére keltezhető sírcsoportban semmi nem utal a kereszténységgel való kapcsolatra (WERNER 1988, 5-7, Abb. 3-7). Zamárdin a keresztes koporsókban nyugvó férfiakkal eltemetett 2-2 felszerszámozott ló azonban a 6-7. századi avarság hitvilágára jellemző szinkretizmus egyik példája. A KÉSŐ AVAR KORI KETTŐS SÍROK (9-10. kép) A zamárdi késő avar kori kettős és többes temetkezések tárgyai szegényesebbek és homogénebbek, mint a kora avar koriaké; az övdíszek és a korban hozzájuk illő női gyöngysorok, fülbevalók, korongok elsősorban a relatív kronológia szempontjából fontosak. A zamárdi többes temetkezések közül csak három, a 97/a-b, 650/a-b és az 1918/a-b sír sorolható a késő avar kori temetkezések közé. Mindhárom sírban közös koporsóban feküdt egy férfi és egy nő, az 1918. sírban biztos összetartozásuk bizonyítéka is, az anya melletti koraszülött magzat. Mindhárom nőt hasonló, övről, veretes szíjon csüngő korongos viseletben temették el. Kettőjük koporsófelén kereszt is volt, erősítve a germán jellegű csiingős ruhában eltemetett nők hitbeli meggyőződését is. A férfiak közül csak az 1918/a sírban fekvő hordott öntött veretes övet, a 97. sír férfija veretek nélküli övet viselt tarsollyal, a 650/b sírban az erősen bolygatott férfiváz mellett csak egy szépívű öntött bronzcsat maradt meg. A fenti három sírt a 8. században ásták, a férfiak és nők mellékletei egykorúak, kronológiai problémákat nem vetnek fel. Azt azonban egyértelműsítik, hogy a Balaton déli felén a korábbi germán jellegű női viselet, a hosszan lelógó övvéggel, továbbá a veretes szíjon csüngő korongokkal, vaskulcsokkal ugyan megszürkült, egyszerűsödött változatban, de a 8. század folyamán végig élt. A nökhöz tartozó férfiak viselete már itt is a „kommersz" késő avar kori stílust és divatot mutatja, de sírjaikon még fel-feltűnnek a keresztek teljesen puritán változatai. Jelen esetben is, a három sírból kettőn, de — mint említettük — láthatóan tudatosan a közös koporsó „női" fej és lábvégére helyezve. 1 4 OSSZEGZES Végül az utolsó kérdés: miért temettek egyeseket közös sírba? A zamárdi esetszám kevés és semmi rendkívülit nem mutat. Különböző nemű felnőttek, felnőttek és gyermekek vagy több gyermek fekszik egyazon sírban. Mindössze 39 egyén a több ezerrel szemben kb. 250 év alatt. Túlnyomórészüket a 6-7. században temették el, mindössze 3 párt a késő avar korban. Mindebből sem katasztrófára, sem óriási járványra, sem özvegy gyilkosságra, sem kísérő temetésére, sem késő avar kori mentális zavarokra (öngyilkosságra!) nem következtethetünk. Véletlenül egy időben történt halálesetek lehettek, egy-egy családban 1 5 vagy rokonságban, és az egymáshoz közelállókat egy sírgödörbe temették. A gazdáikkal eltemetett lovakat a szakirodalom áldozatként vagy mellékletként elemzi (OEXLE 1984, 144). Szerintünk a külön gödörbe, megcsonkítottan elföldelt lovak lehetnek áldozatok, de a gazdáikkal egy időben, azokkal egy vagy külön sírgödörben, felszerszámozottan eltemetett lovak, ugyanúgy, 14 A zamárdi keresztes koporsók, a csüngős viselet továbbélése, e viseletnek a tiszafüredi temetőben hasonló korú sírjaiban való feltűnése, mind olyan téma, amely további kutatást és elemzést kíván. 15 A meroving kori többes temetkezések minderre kiterjedő precíz vizsgálatánál H. Liidemann megállapítja, hogy a férfi és nő, illetve a felnőtt (akár férfi, akár nő) és gyermekek közös, egy sírba történő temetése a meroving kori kiscsaládi modell meglétét bizonyítják (LÜDEMANN 1994, 522-529). A tanulmányunkban bemutatott zamárdi többes temetkezések szintén bizonyítékai lehetnek az avar kori kiscsalád meglétének és működésének. 320
