Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)
Bendegúz TOBIAS: Avar kori tarsolyzárók a Kárpát-medencében
Bendegúz TOBIAS darab a típus elterjedési központjától — amely a Dunántúlon és a Dunától északra lokalizálható távolabb került elő. Holiare 452. sírjából ismerünk még egy csontból készített zárat, melyet Josef Zábojník, az általa kidolgozott időrend középső fázisa végére keltez. Ezen csontból készült tarsolyzárón kívül még két ólomból öntött darabról is tudunk a Zillingtal D 224. és 259. sírból. Ólomból készített tarsolyzárókat ezen túl csak a Mosonszentjánosi 44. sírból és a Győr-Téglavető dűlői 781. sírból említhetünk. Már az alapanyag szempontjából is elképzelhető, hogy ezeket a darabokat nem a mindennapi életre szánták, hanem csak a temetkezésre külön készítették. Ennek a csoportnak minden egyes darabja férfisírból származik, legtöbbször a medence jobb oldalán kerülnek elő. A Kárpát-medencén kívül a Lucistoe-i 6. sírkamrában (Krím/UA) találunk egy ehhez a csoporthoz nagyon hasonló rézötvözetből készítet tarsolyzárat (AJBABIN-CHAJREDINOVA 2009. 82, 18. Tab. 7). 2fl típus (7. kép B) A szíj áteresztő három lyuk körüli rész négyszögletes alakú, melyeket kis kidudorodások díszítenek. A típus elterjedése azonos a 2e típus elterjedésével. A már említett Győr-Téglavető dűlői 781. sírból származó darab kivételével mindegyiket bronzból öntötték. 2f2 típus (7. kép C) Alakra és díszítésre nézve megegyezik a 2fl típussal, de a lyukak körüli részek lekerekítettek. Az alaki hasonlóság ellenére a típus fő elterjedési területe a Duna-Tisza közére tehető. 2g típus (7. kép D) A tarsolyzárókra a három lyukat összekötő, kiemelkedő és gyakran díszített tagok jellemzőek. A gátéri 37. sírból és Keszthely-Dobogóról származó darabok indamintával díszítettek. Az OdzaciNekropola IV. 10. sírból (KARMANSKI 1975. 18-19, 13 Táb. 10) származó zárót halszálkaminta, az alatytyán-tuláti 222. sírból előkerült darabot függőleges vonalak díszítik. Díszítetlenek viszont az ÖsküAgyaggödör 47. sírból és Kiskőrös-Pohibuj. Mackó dűlő 50. sírból (TÖRÖK 1975, 295, 4. kép) származó darabok. Az utóbbi a bronzból öntött példányokkal szemben csontból készült. Elterjedési területük a Balatontól északra és a Duna-Tisza közére tehető. 2h típus (7. kép E) A 2h típushoz különböző, három szíjátvezető lyukkal ellátott tarsolyzárók tartoznak. Teljesen különböző formájuk miatt elvileg minden egyes darab külön csoportot alkot. A legtöbb zár csontból készült. 3. típus (8-9. kép) Körülbelül a tarsolyzárók ötöde sorolható ehhez a típushoz. Alakjuk hengeres, melyek kétszer vagy négyszer vannak átlyukasztva. A 2. típus tarsolyzáróihoz hasonlóan használhatták. 3a típus (8. kép A) A tarsolyzárókat csontból — valószínűleg nagyrészt kiskérődzők sípcsontjaiból (BENDE-LŐRINCZY s. a.) — esztergálták, a lyukak közötti részeken barázdák díszítik. A lyukaktól eltekintve ezek a csontból készült tütartókra hasonlítanak. Némelyik darabnál elképzelhető, hogy eredetileg valóban tütartók voltak, s tarsolyzáróként csak másodlagosan használták. Néhány esetben, mind a Holiare-Halomdomb 106. sírból és a Homokmégy-Halom, Tóth I. szántója 107. sírból előkerült daraboknál még tűket is találtak a belsejükben, annak ellenére, hogy azok át voltak fúrva. Ezekben az esetekben a tarsolyzárót tütartóként használták fel másodlagosan. A már említett három átfúrásnak a legtöbb esetben egyforma az átmérője, de néhányszor a középső lyuk szélesebb is lehet. Az utóbbiakra főleg a Duna-Tisza közén találunk példákat (12. kép 2). Ezeket egyaránt viselték férfiak és nők a kora avar kortól a késő avar korig. Feltűnő, hogy majdnem minden darab közelében egy kést is találunk. Meghatározott elterjedési központjuk nincs, de a Tiszától keletre alig-alig fordulnak elő. 3b típus (8. kép B) Ehhez a csoporthoz jelenleg csak a Vác-Kavicsbánya 142. sírból és a Horgos-Budzak (SRB) 18. sírból származó tarsolyokat lehet besorolni. Az esztergált hengeres hüvely teljes hosszában barázdált. 3c típus (9. kép A) A típus minden darabja csöves csontból készült, díszítetlen. A legtöbb esetben három helyen vannak átlyukasztva, de némelyiket négy lyukkal is elláthatták. A típus több mind kétharmada női- és gyermek sírból származik. 282
